Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

hibát javítani, a mennyire még lehet. X. Pius a modernismusról szóló Pascendi kezdetű körlevelében újból említi a püspököknek ezt a fölülvizsgálási jogát, sőt, ha van rá ok valamely veszedelmes munkával szemben, kötelességükké is teszi. Sok könyvre nézve elég lesz, ha a tilalom a papságnak szól. Mivel azonban az ilyen esetek ismétlése kedvezőtlen az egyházi fegyelemre és tekintélyre, azért egyrészt minden püspöknek jól meg kell gondolnia a dolgot és csak nagyon fontos okból bíráljon fölül mástól jóváhagyott művet, ha csak olyan eset nem fordul elő, hogy a jóváhagyás hamisított, másrészt pedig a kénytelen felülbírálás lehetősége is szolgáljon figyelmeztetésül minden püspöknek, hogy a jóváhagyást ne tekintse puszta alakiságnak, nehogy később csorbát szenvedjen tekintélye. A már megjelent mű tilalmánál sokkal hatásosabb orvoslás az előzetes tilalom, feltéve, hogy a püspöknek tudomására jut a kiadási vagy terjesztési szándék. így Róma bíboros vicariusa 1906. május 14-én megtiltotta Houtin La question biblique au XX. siècle cz. már különben is az indexen lévő művét, melyet ép akkor Rómában akartak terjeszteni. Arra is buzdítja a törvény a püspököket, hogy a veszedelmes könyveket a hívek kezéből kivegyék. De ezt manapság bajosan lehet szószerint követni s azért a megtartási tilalmon kívül alig marad más hátra, mint intés, figyelmeztetés, valamint a kiadókkal vagy könyvkereskedőkkel való tárgyalás. Csak a valóban ártalmas könyveket és iratokat tiltsa meg a püspök, melyek a vallást, erkölcsöt, egyházi fegyelmet támadják, veszélyeztetik, ellenben azon műveket, melyek vitás nyilt kérdéseket tárgyalnak, ha csak az író meg nem feledkezik minden önmérsékletről és sértő, durva, minden felebaráti szeretettel ellenkező hangon nem támadja ellenfeleit, nem tilthatja meg, ha még annyira ellenkezik is az író nézete a püspökével. Azon müveket pedig, melyek gyanús, kétes, félreérhető állításokat tartalmaznak, vagy egészen új állításokkal feltűnést okoznak s így szorosabb vizsgálatot igényelnek, valamint az olyanokat, melyeknek elítélése a legfelsőbb hatóság részéről hatásosabbnak látszik (ha pl. gyanús vagy rossz tartalmú, nagyon fölkapott s nagy föltűnést okozó könyvről van szó), vagy a melyek elítélésének időszerű volta kétes, vagy a melyeknek a püspök részéről való elítélése a szerzőnek magas állása vagy nagy tudományos hire miatt nem látszik czélszerűnek, az apostoli szentszék ítélete elé terjeszsze.