Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre
Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata
vagy iratokat jelentsenek föl, melyek behatóbb vizsgálatot igényelnek, vagy a melyeknél a czél elérésére a legfőbb hatóság ítélete látszik szükségesnek. Ez a pont az Ordinariusoknak joghatóságát szabályozza a könyvtilalomra vonatkozólag. Ordinarius az, a kinek rendes vagy rendessel fölérő joghatósága van valamely egyházmegye vagy egyéb elkülönített terület kormányzására. Ilyenek a megyés püspökök, az apostoli vicarlusok, a nullius apátok és a káptalani helynökök. Kettős hatalmuk van az Ordinariusoknak a rossz művek megtiltására : rendes és rendkívüli. A rendes hivatalukkal jár, míg a rendkívüli hatalommal csak szükség esetében vannak fölruházva, hogy senki se mentegethesse magát és ne mondhassa, hogy a püspöknek nincs elég hatalma a tilalom felállítására, akár mivel más püspök az illető műnek megadta a jóváhagyást, akár hogy pl. szerzetes kiváltságolt voltára hivatkozik. Vermeersch azt állítja, hogy ha az Ordinarius külön nem fejezi ki, hogy rendes hatalmával él, akkor föl keli tételezni, hogy mint az apostoli szentszék delegátusa jár el, mivel ez rá nézve kedvező de ezt nem lehet elfogadni, mert a dolog rendje azt kívánja, hogy először saját hatalmát gyakorolja és csakis akkor, ha ez elégtelennek bizonyul, vegye igénybe rendkívüli fölhatalmazását. Tehát nem azért van kettős fölhatalmazása, hogy tetszés szerint hol az egyik, hol a másik hatalommal éljen, hanem azért, hogy esetleges kifogások esetében, azaz rendkívüli esetben, midőn valaki nem akar meghajolni a püspöki tekintély előtt, rendkívüli fölhatalmazására is hivatkozhassék és azt is igénybe vehesse, hogy így sikeresen elejét vehesse a bajnak. Hogy ez a czélja a rendkívüli fölhatalmazásnak, kitűnik IX. Pius pápa Inter multiplices kezdetű leveléből, melyet 1864. aug. 24-én az index-congregatió útján az összes püspököknek megküldött és a melyből a szóban lévő 29. pontnak egy része át van véve. A rendkívüli fölhatalmazás igénybevételére nemcsak joguk van a püspököknek, hanem néha kötelességük is ez, mint X. Pius pápa a Pascendi körlevélben hangsúlyozza (n. 3.). Ezek után alig lehet kérdéses, vájjon a kiváltságos szerzetesek ezen ügyben alá vannak-e vetve a püspöknek és engedelmességgel tartoznak-e, ha valami könyvet, újságot vagy egyéb iratot megtilt. Vannak ugyan szerzők, kik a szerzetesek általános i I. m. 127. 1.
