Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1912-1913-iki tanévre

Dr. Schermann Egyed: Az egyházi könyvtilalom és könyvbírálat magyarázata

mert csak azt mondja, hogy kívánatos, hogy a följelentő az okokat is kifejtse, melyek miatt veszedelmesnek tartja az illető könyvet. Azért kívánatos ez a részletezés, vagyis a veszedelmes, rossz helyeknek fejezetek és lapszámok szerint való megjelölése és a megfelelő észrevételek megtevése, hogy így a felsőbbség munkája megkönnyíttessék és ne legyen kénytelen az egész könyvet végig betűzni, vagyis újra ugyanazt a munkát végezni, a mit a följelentő már elvégzett. Minthogy pedig a följelentőnek szerepe ezzel megszűnt és a további eljárás már az illetékes hatóságtól függ, mely épen nem itél el semmi művet puszta följelentés alapján, hanem csakis alapos és beható vizsgálat után, melyre csak alkalmat szolgáltatott a följelentés, de a melynek kimenetele egyáltalán nem függ a föl jelentőtől, azért nincs semmi ok arra, hogy kitudódjék, ki volt a följelentő. Ennek megfelelően a második utasítás, melyet e pont tartalmaz, az illetékes hatóságnak, a congregatiók tagjainak, szigorú kötelességévé teszi a följelentő nevének titokban tartását. Ezzel az egyház megkönnyíti a följelentési kötelesség teljesítését. Ha ugyanis nyilvánossá lenne, ki volt a följelentő, ezzel csak kellemetlensége lenne az illetőnek, gyűlöletessé lenne neve, mivel a legtöbb ember megvetendő eljárásnak tart minden titkos följelentést, ha mindjárt jó ügy érdekében történik is, és így sokan visszariadnának kötelességük teljesítésétől, a mi nagy ártalmára volna a jó ügynek. De hogy másrészt tág kapu ne legyen nyitva mindenféle rosszakaratú, gyűlölködő és irigy besúgás számára, melynek az egyház épen nem barátja, a följelentőnek, ha azt akarja, hogy czélt érjen, meg kell magát neveznie, mivel a névtelen följelentésekről az egyházi hatóság nem vesz tudomást. Előfordulhat ugyan, hogy irigységből, rosszakaratból történik följelentés, de az ilyen följelentő csak önmagát bélyegzi meg és csak kellemetlenséget, fölösleges munkát okoz a felsőbbségnek, tehát rossz szolgálatot tesz az egyháznak. A lehetséges visszaélések azonban nem tehetik rosszá a jó ügyet. Itt pedig a hitre és erkölcsösségre rendkívül fontos kötelességről, a közjóról van szó, azért nem szabad visszariadni kicsinyes félelemből ezen komoly lelkiismereti kötelesség teljesítésétől. 29. Az Ordinariusok, mint az apostoli szentszék delegátusai is rajta legyenek, hogy az ártalmas könyveket és egyéb iratokat, melyek egyházmegyéjükben megjelentek vagy elterjedtek, megtiltsák és a hivek kezéből kivegyék. Az apostoli szentszéknél olyan müveket