Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

álláshoz való hűség a czéljuk, hanem a forrásokhoz való ragaszkodás.

1 Sokkal jobb lett volna, ha a műfajok elemzésénél fejtegette volna ilyen bőven, hogy milyen fokon álló történetet várhatunk a szent íróktól. Könyvének második részében a sugalmazás emberi oldala czímén foglalkozik a szentírás és tudomány viszonyával. Ezekben magyarázza, a mit már mások is hirdettek, hogy a profán tudományok terén a szent szerzők koruk fölfogásában éltek. Figyelemre méltó, hogy hangsúlyozza, hogy nemcsak kifejezésmódban, hanem fölfogásban is koruk színvonalán állottak.

2 Ebben igazat kell neki adnunk és a szentírás szavainak értelmét csak úgy kapjuk meg igazán, ha ezt a fölfogást olvassuk ki belőlük, nem pedig a magunkét olvassuk azokba. Alaptalan és fölösleges Fonck igyekezete, a melylyel a sugalmazást akarja a maga fölfogása szerint épnek megmenteni és a szentírást igaznak bizonyítani, mikor csak a szavakra helyez súlyt, mintha Isten az írónak csak a szavait használta volna a maga gondolatának a kifejezésére, még pedig egészen más értelemben, mint az író.

3 Igaz, hogy XIII. Leo azt mondja, hogy az «Isten lelke nem akarta a látható dolgok belső mivoltát tanítani az embereknek», hanem hogy a szent szerzők úgy írtak, «a hogyan abban az időben közönségesen beszéltek», de az a közönséges beszéd épen az ő felfogásukat fejezte ki. Természetes, hogy nem tanítja ezt a téves fölfogást az Isten, hanem eszközül használja más gondolatának a kifejezésére ; pl. az el nem vitatható, hogy az ószövetségi szentírás azt mondja: És az Isten megalkotta az égboltozatot és elválasztotta a vizeket, a melyek az égbolt alatt vannak, azoktól, a melyek az égbolt fölött vannak. (Gen. 1, 7.) Hogy lehet ezeket a szavakat helyesen érteni az akkori fölfogás nélkül, a mely az égboltozatot kemény, vízzel födött félgömbnek gondolta? De ezzel a fölfogással is kifejezhette a szerző, hogy minden, a mit látunk, Isten teremtménye és alkotása. Nem áll tehát, hogy «von obiektiv falschen Ausdrücken... kann nicht die Rede sein» a szentírásban. Mikor a nyúlról azt mondja a Lev. 11, 7, hogy az is kérődzik, ez «obiektiv falsch».

4 Csakhogy ez nem a szentírás tanítása, 1 I. m. 61. 1. 2 I. m. 57. 1. 3 Der Kampf 179. 1. : «Gar sehr mit Recht beschränkt sich die Enzyklika auf das, was der h. Autor sagt

», és utóbb a 183. 1. : «Nicht dieser Naturauffassung bequemt sich der Geist Gottes an, sondern der menschlichen Sprache, die damals ohne Irrtum über die Naturvorgänge nach dem Augenschein redete» Hasonlókép az innsbrucki Zeitschrift für kath. Theologie 1907. 412. és köv. lapjain : «Man mag daher von subjektiv falscher Naturanschauung der Hagiographen reden. Von objektiv falschen Ausdrücken und naturwissenschaftlichen Irrtümern in den inspirierten Schriften kann nicht die Rede sein». 4 Lagrangenak sincs igaza, mikor azt állítja, hogy e pontban a Szentírás sem nem igaz, sem nem téves, mert itt nem állít semmit : «Quand on s'en tient aux