Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

mert itt a szent szerző csak azt tanítja, hogy a zsidóknak a nyulat nem szabad megenniök. Hummelauer a gyakran fölmerülő nehézségek miatt szükségesnek látta könyve harmadik részében azt fejtegetni, hogy a szent könyvek szerzőire vonatkozó kérdés tudományos, nem pedig hitkérdés. Ez azonban közvetlenül nem érdekel most bennünket. Ezekben megismertük a haladó exegeták eszméinek főbb megnyilatkozásait, láttuk, hogy melyek azok az elvek, a melyekkel a szentírás igazmondását védik. Mindezek az elvek csak bővebb és részletesebb kifejtései ennek: nem találunk a szentírásban semmi tévését, ha úgy értjük ennek a szavát, a mint az Isten sugalmazása alatt levő szerzők értették. De idők folyamán nem történt ez mindig így. Az írásmagyarázók a szentírás szavait máskép értelmezve, a maguk gondolkodásmódja szerint magyarázva is igaznak akarták bizonyítani, például a mit a szent szerző az Isten csodálatos segítségéről költői lendülettel, szabadon írt meg, azt szószerint akarták igaznak magyarázni (135. Zsolt.), a mit a szent író csak tanító történeti elbeszélésnek írt, azt szorosan vett történetnek magyarázták (Judith), a mit csak mint a nép régmúltjáról való hagyományt örökített meg, annak minden részletében Istentől kinyilatkoztatott igazságot kerestek (a pátriárkák története), a mit a természet naiv fölfogása szerint fejezett ki, azt természettudományi igazságnak gondolták (teremtéstörténet, nap járása), a mi csak összefüggésében, egészében igaz, abban aprólékos részletekben való hűséget kerestek. A szentírásnak ilyen magyarázatai okoztak ellenmondást egyes helyek közt egymással és a, természet- és történettudománynyal. És mert megszokták a szentírásnak ilyen magyarázatát, az új eszméket a sugalmamazással és a hagyománynyal ellentétben állóknak vádolták. A haladó exegeták müveinek egyes részeit is czáfolgatták, meg egészük ellen is írtak.

1 Pesch hatalmas könyvben állította össze az egyház tanítását a sugalmazásról,

2 Dorsch éveken át czikkezett arról, hogy a szentatyák a szentírást részleteiben is igaznak hitték.

3 Mindezek azonban nem bizonyították be azt, hogy az új eszmék — természetesen nem minden fölmerült gondolat, hanem a melyeket elfogadhatóknak mutatunk e kis ismertetésben — ellentétben volnának a sugalmazással és a hagyoapparences, 011 ne juge pas au fond» (La meth. 105. 1.), mert a mint Merchich kimutatta, az ember nem is marad a látszatnál, hanem mindjárt értelmezi ezt és jól vagy rosszul megalkotott tudatalatti ítéletet mond ki, tehát igenis állít valamit. (Theol. Quartalschrift, 1900. 600 1.) 1 A sokszor idézett Fonck, Egger : Absolute oder relative Wahrheit der heiligen Schrift. Brixen, 1909. 2 Pesch : De inspiratione Sacrae Scripturae. Friburgi, 1906. 3 Zeitschrift für kath. Theol. 1905—7.