Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

adja. így lesz az örök törvény az ember számára természetes erkölcstörvénynyé, melynek hatása, eredménye gyanánt a természetes erkölcsi rend jelenik meg, vagyis az emberi életnek észszerű és minden létező végső rendeltetésének megfelelő alakulása és rendezése : az esztelen teremtmények az ember szolgálatában, maga az ember pedig és általa az egész nagy természet Isten szolgálatában,

1 a hogy szent Tamás szerint az egész nagy természet az a nagy társaság, melyet Isten bölcseséggel és hatalommal kormányoz és önmaga felé mint végczél felé irányít, a legkisebb szervetlen testektől kezdve egész föl az emberig, sőt a tiszta szellemekig. Az örök törvény tehát az az egyetemes törvény, melyet Isten az egész világ berendezésének és kormányzásának alapjává tett. A természettörvény pedig tágabb értelemben az összes létező dolgok rendjét öleli föl, szorosabb és tulajdonképeni értelemben pedig, mint láttuk, nem más, mint a természetes erkölcsi törvény. 4. A természetes erkölcsi törvény. Bár az eddigi fejtegetéstől is következik a természetes erkölcsi törvény létezése, mégis a dolog jelentőségéhez képest külön is bizonyítjuk. Hogy létezik minden irott törvénytől független természettörvény, ezt mint keresztények szent Pál apostolnak a rómaiakhoz intézett leveléből tudjuk, a hol ezeket mondja: «Midőn a pogányok, kiknek (kinyilatkoztatott) törvényök nincsen, természet szerint azokat cselekszik, miket a törvény tart, az ilyenek, törvényök nem lévén, önmaguk törvényök magoknak, kik megmutatják, hogy szivökbe van írva a törvény rendelése, bizonyságot tevén nekik lelkiismeretök és magok között egymást vádoló vagy mentő gondolataik.»

2 De bölcseletileg is bizonyíthatjuk ezt. Bebizonyítottuk már, hogy van örök törvény, melyet Isten az egész világ berendezésének és kormányzásának alapjává lett, még pedig minden létező dolog természetének megfelelően. Ámde a létező dolgok rendjében az ember is helyet foglal, még pedig igen előkelő helyet foglal el s így ő rá is ki kell terjednie a törvénynek. De míg az esztelen teremtmények a beléjük oltott törvénynél fogva természeti szükségességgel működnek és törnek czéljukra, addig az embernek akarati szabadsága van s azért nem kaphatott olyan törvényt, a mely akár belső szükségességgel akár külső kényszerrel mozgatná czélja felé, hanem olyan törvényt, a mely eszes-erkölcsi természetének, személyes méltóságának megfelelően csak erkölcsileg kötelezi a czéljára való törekvésre és ez a természetes erkölcsi törvény. 1 Kiefer : Die Tugend der ausgleichenden Gerechtigkeit. Eichstätt. 1905. 4. 1. 2 Rom. 2., 14. és 15.