Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Isten a maga dicsőségére teremtett mindent s azért az összes teremtményeket, köztük az embert is, hathatósan kell ezen czélra irányí­tania, még pedig saját természetük által. A teremtő ugyanis nem külső lökés által mozgatja teremtményeit, hanem, mint szent Tamás mondja, a természetükbe oltott erők és hajlamok által; az esztelen teremtménye­ket vak ösztönök és erők által irányítja czéljukra, úgyhogy physikai szükségességgel működnek s adott előzményekből csalhatatlanul követ­kezik be bizonyos eredmény; az értelemmel és szabad akarattal föl­ruházott embert pedig ezen természetének megfelelően csak olyan termé­szetébe oltott gyakorlati ismeretek és elvek által, melyek megmutatják neki, mit kell tennie vagy elhagynia, melyek tehát erkölcsileg kötelezik őt, de a melyeket szabadságával való visszaélés által meg is szeghet ugyan, anélkül azonban, hogy kötelességét lerázhatná, hogy a kötelesség tudatától szabadulni tudna. Ezen természettől ismeretes erkölcsi elvek­ben áll a természetes erkölcsi törvény. Az ész használatára eljutott ember minden külső tanítás nélkül is önmagától megalkotja az erkölcsi jó és rossz fogalmát, sőt nemcsak ezt, hanem rögtön belátja azt is, hogy a jót tenni, a rosszat pedig kerülni kell, azaz igazi kötelességet is megismer, mint egy fensőbb lény akara­tának nyilvánulását. Lelkiismeretünk tanúskodása szerint ugyanis némely cselekedeteket nemcsak szükségképen jóknak, másokat szükségképen rosszaknak ismerünk meg, hanem egyúttal azt is, hogy a rosszak, mint az erkölcsi renddel ellenkezők tilosak, a jók közül pedig némelyek az erkölcsi rend fenntartásához szükségesek s azért parancsoltak, tehát természetes józan eszünk útján azt a kötelességet is megismerjük, hogy az előbbieket el kell hagyni, az utóbbiakat pedig megtenni. Ha e köteles­ségnek eleget teszünk, lelkiismereti nyugalmat és békét élvezünk, ha meg­szegjük, lelkiismereti furdalást, nyugtalanságot, félelmet érzünk. Hogy pedig ez a parancsoló és kötelező tekintély nem más, mint a természet alkotója, kitűnik a módból, a hogy ez a tekintély kinek-kinek lelkiisme­retében megszólal. Mert érezzük, hogy akaratunk ellenére is alá vagyunk vetve e tekintélynek, melyet mint tőlünk különböző fensőbb tekintélyt és mint az erkölcsi rend szent őrét ismerünk meg és tisztelünk. Ha a rendet megtartottuk, érezzük, hogy e fensőbb tekintély helyeslésével találkozunk, ha pedig megszegtük a rendet, érezzük, hogy e fensőbb tekintélyt is megbántottuk s büntetésétől félünk, még pedig akkor is, ha teljesen titokban végbevitt és titokban maradt rossz cselekedetek esetén az emberektől egyáltalán nem kell tartanunk. 1 Tehát természetes józan eszünk útján megismerjük, hogy egy fensőbb lény vagy Isten az erkölcsi rend megtartására, vagyis a jó megtevésére és a rossz elhagyására 1 Lásd dr. Hajdú Tibor : Erkölcsi tökéletesedéstau. 9. s k. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents