Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Ez a törvény tehát örök mint Isten gondolata és akaratelhatározásá, bár a világ, melyre vonatkozik, csak ideiglenes. Tehát csak cselekvő értelemben, mint a törvényhozóban létező törvény örök, ellenben szenvedő értelemben, mint az alattvalóban létező kötelezettség, mivel a világ csak időben keletkezett, nem örök és- így ebben az értelemben egybeesik a természettörvénynyel. A maga módja szerint minden teremtmény résztvesz ebben az örök törvényben. Legtökéletlenebb módon a szervetlen testek vesznek részt az ő változhatatlan physikai és chemiai folyamataikban. Ezek szükségképen, ellenállhatlan kényszer nyomása alatt működnek a beléjük oltott törvény szerint. Tökéletesebben vesznek részt a szerves testek azon beléjük oltott hajlamoknál, erőknél és ösztönöknél fogva, melyek a szervezetnek belső életelve szerint működnek. A növény szerves élete és az állat érzéki élete az örök törvényből folyó elvek, szabályok szerint alakul és fejlődik. Ezen törvénynek természetükbe oltásából ugyanis változhatatlan hajlamuk és ösztönük van a nekik sajátos tevékenységre és a czéljukra való törekvésre. Ezen a teremtőtől a dolgok természetébe oltott hajlamokat és ösztönöket, melyekből egy szükségszerű, állandó és egyforma cselekvési mód származik, úgyhogy adott előzményekből csalhatatlanul következik a megfelelő hatás, eredmény, joggal mondhatjuk törvénynek, a természet törvényének, mert az Összes dolgok kormányzójának állandó akaratnyilvánulásai és az esztelen teremtményekre nézve a tulaj donképeni és szoros értelemben vett törvényeket pótolják.

1 A mennyiben az ember test vagy természeti lény, annyiban ezen természettörvény rá is érvényes. De mivel az ember nemcsak test, sőt nemcsak érzéki lény, hanem értelme és szabad akarata is van, azért természetének megfelelően csak igazi törvények által vezethető, nem puszta szükségszerű ösztönök által, mint az állat. Ilyen szükségszerű s ösztönszerű irányítás s mozgatás ugyanis ellenkezik az emberi méltósággal és akaratszabadsággal; szóval az ember már nem physikai, hanem csak erkölcsi szükségességgel, az értelem közvetítésével, tehát tárgyilagos erkölcsi szükségességgel irányíttatik czéljára. Míg tehát az alantasabb fokon álló esztelen teremtményeknél a természettörvények szükségképen szolgálnak az örök isteni terv megvalósítására és így a természetnek merev, változhatatlan rendjét létesítik, addig a sokkal magasabb fokon álló ember az ő eszes természetében rá is ismer az örök törvény visszfényére, nyilvánulására. Az embernek tudatosan és önelhatározással kell magát alárendelnie ezen törvénynek, mely első kötelesség gyanánt Isten dicsőítését követeli tőle, legfőbb jog gyanánt pedig Istennek, a legfőbb jónak birása után való törekvését 1 Cathrein i. m. 64. 1. és Temming A sexualis élet. 7. 1.