Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

contigerit... Unde credendum est illos homines qui propheticis temporibus digni auctorite fuisse commemorantur... omnia quae scripta sunt de Ulis, prophetice illis accidisse»

1 és másutt: «iste dolus Jacob, ne putaretur fraudulentus dolus et non in eo magnae rei mysterium quaereretur superius praedixit Scriptura : Erat Esau homo sciens venari, agrestis ; Jacob autem homo simplex, habitans domum».

2 A szentatyák hitét vallja az egyház az egész közép- és újkoron át. Oly erős volt a meggyőződés, hogy a szentírás isteni eredete, a melyet a sugalmazás adott neki, szükségkép maga után vonja az igazmondást, hogy az utolsó két zsinaton is csak ezt hangsúlyozza és ennek a terjedelmét határozza meg az egyház.

3 A vatikáni zsinaton, mikor a sugalmazást védi téves nézetek ellen és általánoságban meghatározza annak mivoltát, föltételezi, hogy a kik tévesen magyarázták azt, mégis elfogadták, hogy a szentírás a «kinyilatkoztatást tévedés nélkül tartalmazza» ; de részletesebben nem terjeszkedik ki a biblia igazmondására.

4 A XIX. századig a keresztény világban a szentírás igaz voltát hangoztatni fölösleges is volt, mert nem is igen akadt, a ki kétségbe vonta volna. Csak a tudományok fejlődése kezdte a kérdés vitatását megindítani. Galilei esete, bár úgy fogták föl a kortársai, hogy elmélete a szentírással van ellenmondásban, még sem volt nagy hatással ; egyrészt, mert a kopernikus-rendszer csak lassan talált általánosan elfogadásra, másrészt, mert a nap látszólagos fönnmaradását értelmezték a biblia szavára. Inkább csak a XIX. század tudományos vívmányai késztették a hittudósokat, hogy megfejtsék: mi a viszony az Isten irott szava és tudományok között. A föld története, a hogyan a geologia és paleontologia tanítja, fölvetette a kérdést, hogy hogyan igaz a bibliai teremtéstörténet, a természettudomány új irányt adott a vízözön magyarázatának, a nyelvtudomány a bábeli toronyról és a nyelvek oszlásáról szóló szentírási részletet világította meg eddig nem ismert oldalról. A nagymérvű ásatások, a melyek a XIX. században a Babilont és Assiriát tárták föl, a szerzett 1 De mendacio V, 7. Migne 40, 492. 2 Deciv. Dei XVI, 37. Migne 41, 515. 3 . . . omnes libros tarn Veteris, quam Novi Testamenti, cum utriusque unus Deus sit auctor... pari pietatis afïectu ac reverentia suscipit et veneratur. Si quis autem libros ipsos integros cum omnibus suis partibus, prout in ecclesia catholica legi consueverunt et in veteri vulgata latina editione habentur, pro sacris et canonicis non susceperit... anathema sit. * Qui quidem Veteris et Novi Testamenti libri integri cum omnibus suis partibus ... pro sacris et canonicis suscipiendi sunt. Eos vero ecclesia pro sacris et canonicis habet non ideo, quod sola humana industria concinnati, sua deinte auctoritate sint approbati ; nec ideo dumtaxat, quod revelationem sine errore contineant, sed propterea, quod Spiritu Sancto inspirante conscripti Deum habent auctorem, atque ut tales ipsi ecclesiae traditi sunt.