Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

11. A természettörvény és a tételes törvények. Eddigi fejtegetésünk folyamán már többször hangsúlyoztuk, hogy a természettörvény mellett tételes törvényekre is szükség van. Itt most csak az állami tételes törvények szükségességét fejtegetjük, mivel csak a természetes erkölcsi rendet tárgyaljuk a természetfelettinek mellőzésével. Aristoteles az embert természeténél fogva társas lénynek mondja. És valóban az egyes ember és az egyes család magukra hagyatva és önerejükből korántsem tudják elérni összes szükséges vagy hasznos földi czéljaikat, hanem társulniok, azaz nagyobb közületekben tartósan egyesülniük kell, melyek alkalmasak arra, hogy egyrészt a szükséges anyagi és szellemi javakat előteremtsék és e mellett a belső rendre és békére is ügyeljenek, másrészt magát a társaságot külső támadásokkal szemben megvédjék. Az emberek ezen természeti szükségletének, hogy nagyobb társaságokba tömörüljenek, a társas egyesülésre való belső hajlamuk felel meg, mely rendszerint csak akkor éri el czélját és nyugszik meg, ha többé-kevésbbé kiterjedt nyilvános társaság, azaz állam tagjainak tudják magukat, melyben minden emberi czél megvalósítható.

1 A mennyiben az ember Istennek örök világterve szerint itt a földön társas életre van hivatva, erre veleszületett hajlama van és közvetlenül bele is születik valamely társaságba, annyiban ugyanazon örök terven kell alapulnia a társas életen uralkodó és minden egyes tagját kötelező rendnek, mint múlhatatlan feltételnek arra nézve, hogy a társaság létezhessék és szerencsésen fejlődhessék — vagyis a jogi rendnek, mely az erkölcsi rendnek egy része. E jogi rendnek feladata mindannak megvalósítása, a mit az örök törvény a társaséletre vonatkozólag követel az összesség és egyesek érdekeinek kiegyenlítésére, az egyes embernek az összesség alá való rendelése által, de nem az egészben való teljes elmerüléséig, hanem az egyéni szabadságnak és természetes önállóságnak mind az egészszel, mind pedig a többi taggal szemben való megóvása mellett, mert az ember eszes-erkölcsi természete, személyes méltósága alapján nem lehet puszta eszköz az összesség szolgálatában, hanem önczélja is van, jogalany. A mivel tehát az egyes ember az őt körülvevő egész iránt és tagjai mindegyike iránt épen a társas élet biztosítása érdekében tartozik (jogi kötelmek), azt józan eszével mint az örök törvény folyományát s ekként mint Isten iránt való kötelességet (erkölcsi kötelesség) ép úgy megismeri, mint a hogy a pusztán szemé1 Müller : Die staatlichen Gesetze in ihrer Beziehung zur sittlichen Weltordnung. Trier, 1906. 1. (351.) 1. és Cathrein : Recht, Naturrecht und positives Recht, 254. s kk. 11.