Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Tökéletes és elégséges földi szentesítés esetén minden erényes embernek teljesen boldognak és minden romlott embernek teljesen boldogtalannak kellene lenni, szóval az erénynek diadalmaskodnia, a gonoszságnak pedig bűnhődni kellene. De nem egyszer épen ellenkezőjét látjuk. Az erény nemcsak nem érvényesül, hanem a jóknak a lelkiismeret vígasztalásán kivül akárhányszor egyebük sincs, a gonoszak ellenben bővelkednek javakban, élvezetekben, befolyásra, tekintélyre, hatalomra tesznek szert. A lelkiismeret szavát pedig az élvezetek közepette ideigóráig el is tudják nyomni, ha pedig földi bajok, veszteségek, betegségek érik őket, kimenekülhetnek a számukra értéktelenné lett életből, a mit nem egyszer meg is tesznek. Szóval a mindennapi tapasztalat eléggé bizonyítja, hogy az erkölcsi rendnek ezen a földön nincs megfelelő szentesítése. Hogy azonban a dolog nem maradhat ennyiben, kitűnik Istennek szentségéből és bölcseségéből. Istennek mint végtelenül szentnek egész komolyan kell akarnia, hogy az emberek az erkölcsi rendet megtartsák és mint végtelenül bölcsnek a kellő eszközöket is kell ismernie a czél elérésére, szóval oly szentesítést kell adnia a természettörvénynek, mely fölér az erény minden szenvedésével és felülmúlja a bűn bármely kellemességét. A mily szükségességgel hozta Isten a természettörvényt, ugyanoly szükségességgel a kellő szentesítéssel is kell ellátnia, oly szentesítéssel, a mely az emberi szabadság megóvása mellett mégis rábirja az embereket a törvény megtartására és visszariassza megszegésétől. Ez a szentesítés pedig a másvilági jutalom és büntetés, a czél elérése vagy elvesztése. Ugyanezt bizonyítja az emberiség közmeggyőződése is minden időben. Mert mindenkor hitték az emberek általában, hogy lesz másvilági jutalom vagy büntetés, mely mindent kiegyenlít; és bár ezen jutalom vagy büntetés természetére nézve nagyon eltérő és határozatlan, sőt Istenhez méltatlan nézetek is uralkodtak már és részben most is uralkodnak, pl. a mohamedanismusban, mégis mindig általános volt a meggyőződés, hogy a halál után tovább élő lelkeknek érdemüknek megfelelően nagyon különböző sorsuk lesz a másvilágon. Ez ellen semmit sem bizonyít az a tény, hogy minden időben voltak hitetlenek is, kik elhitették magukkal, hogy a halállal mindennek vége, mert a kivétel csak megerősíti a szabályt.

1 A törvény szentesítésével, a jutalommal és büntetéssel szemben Kant óta azt mondják a bölcselők, a független, autonom erkölcsiségnek hívei,

2 hogy ezáltal az erkölcsiség haszonlesővé, jutalomra vágyóvá lesz, 1 Meyer : Institutiones iuris naturalis, 220. 1. 2 Hartmann Ede, Jodl, Lipps, Wundt, Paulsen és mások.