Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

1. A törvény általában. Törvényen általában állandó és egyforma cselekvési szabályt értünk. Bár ezt a kifejezést az esztelen természetre is kiterjesztjük és physikai, chemiai, mechanikai, physiologiai stb. törvényekről beszélünk, vagy általában változhatatlan természeti törvényekről, melyek szerint a nagy természet, az egész világegyetem az ő ú. n. égi testeivel és minden rajtuk lévővel mozog és működik, mégis szorosabban és tulajdonképí értelemben olyan cselekvési szabályt értünk törvényen, mely az embernek cselekedeteit szabályozza. Az ember pedig értelemmel és szabad akarattal fölruházott lény és így egyrészt értelmi, gondolkodási, logikai,, másrészt akarati törvényeket különböztetünk meg, melyek között bizonyos párhuzam van. Az előbbiek a bölcselet tárgyai, az utóbbiak pedig más-más szempontból, más-más tudomány vagy művészet tárgyai.. T. i. a tulajdonképeni erkölcsi és az akaratot föltétlenül kötelező törvényekről e nevet más szabályokra is kiterjesztették, melyek ugyan szintén szabályozzák az ember szabad cselekedeteit, de nincs kötelező jellegük, minők a művészetek és mesterségek szabályai. Beszélünk tehát művészeti és nyelvtani, meg nyelvészeti törvényekről vagy szabályokról. Míg a tulaj donképeni törvények a lelkiismeret miatt követelnek engedelmességet, és föltétlenül vagy legalább az akarattól függetlenül köteleznek, addig ezek a művészeti és nyelvtani szabályok magukban nem köteleznek. A nyelvtan tanára mondhatja ugyan: Ha helyesen akarsz beszélni vagy írni, így meg így kell beszélned vagy írnod, de nem mondhatja föltétlenül: így kell beszélned. Ugyanez áll a divat és udvariasság szabályairól, törvényeiről. A ki nem törődik velük, mondható ügyetlennek, udvariatlannak stb., de nem vádolható igazi kötelességmulasztásról.

1 Minket itt nem ezek a törvények és szabályok érdekelnek, melyek csak föltételesen kötelezik az akaratot, ha t. i. bizonyos szabadon választott czélt akar elérni, hanem az akaratnak azon szabályai és törvényei, melyek minden föltételtől függetlenül kötelezik, hogy ténye, cselekedete ne legyen erkölcsileg rossz, bár ugyanaz az akarati tény és a tőle parancsolt külső cselekedet a maga physikai valóságában esetleg nagyon kitűnő cselekedet, mint pl. nagyon ügyes és furfangos csalás, sikkasztás, kasszafúrás, vagy hatalmas fejszecsapás, melylyel valaki ártatlan embertársát leteríti. Mi tehát csak a szorosan vett erkölcsi törvényekkel foglalkozunk, melyek nem az akarat természetére vonatkoznak, hanem szabad cselekedeteit szabályozzák. A szorosan vett erkölcsi törvény szent Tamás szerint észszerű szabály, mely a közjóra irányul és a melyet az hirdet ki, kire a társaság 1 Cathrein : Recht, Naturrecht und positives Recht. Freiburg, Herder 1908. 63. !..