Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

8. Az erkölcsi törvény változhatatlansága. A változhatatlanságot már a természettörvény kötelező voltáról és ennek eredetéről szóló fejtegetésünk végén is röviden érintettük, továbbá az egyetemességet bizonyító előbbi szakaszból is következik a változha­tatlanság, mert láttuk, hogy az emberiség minden időben és mindenütt ugyanazon erkölcsi alapelveket tartotta helyeseknek és kötelezőknek; már pedig ha az erkölcsi törvény alapjában változhatnék, akkor ez nem történhetett volna meg. Mivel azonban a változhatatlanság alapvető jelentőségű az erkölcsi rend létére, azért behatóbban kell vele foglal­koznunk, annyival is inkább, mivel egyre több támadás történik épen a változhatatlanság ellen, különösen az erkölcsi positivismus részéről. A positivismus szerint nincs változhatatlan erkölcsiség, hanem mint minden egyéb emberi, úgy az erkölcsi rend is alá van vetve az élet folyamatának, fejlődésének, változásának. Már az ó-korban is a sophis­ták ezen álláspontra helyezkedtek, tagadták a jó és rossz közt lévő lényeges különbséget és minden erkölcsi szabályban emberi törvényt láttak. A törvény szerintök nem a. természet szava, hanem a természetet elnyomó zsarnok. — A középkorban a nominalismus ugyanezen ered­ményre jutott. Az isteni akaratszabadság kedvéért feláldozta az erkölcsi rend változhatatlanságát. Nincsenek természettől és feltétlenül jó és rossz cselekedetek, hanem minden Isten szabad akaratától függ. A jó azért jó,, mert parancsolt vagyis mivel Isten így akarta, de nem azért parancsolt, mert jó. Ha Isten máskép akarná, egész máskép alakulna minden, más volna a jó és rossz. Ezt az irányt azután Descartes és Pufendorf folytatták. Hasonlóan Hobbes szerint a jó és rossz közti különbség nem eredeti és szükségképi, hanem fejlődésnek, felfogásnak eredménye. Általánosabbá azonban az erkölcsi positivismus csak mintegy száz év óta lett, még pedig a fejlődési elmélet (evolutio) hatása alatt. Ha a világberendezés egy folytatólagos folyamatnak fázisa, akkor a létnek ezen általános törvénye alól az erkölcsiség sem vonhatja ki magát. Örök és absolute változhatatlan törvénynek nincs létjogosultsága, az erkölcsiség fejlődésnek eredménye, úgyhogy az emberiség az állatoktól szár­mazván, kezdetben minden erkölcsiség nélkül élt, lassanként azután erkölcsi és jogi felfogás támadt s ez azután fokozatosan tovább fejlődött,, tökéletesedett és ezután is tovább fog fejlődni és más erkölcsi felfogás­nak fog helyet engedni, tehát a jelenlegi erkölcsiségnek csak átmeneti jelentősége van. 1 1 így H. Spenzer, Wundt, Paulsen és mások.

Next

/
Thumbnails
Contents