Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

A Kant óta általánossá lett idegenkedés a metaphysika iránt is nagyban hozzájárult az erkölcsi positivismus elterjedéséhez. Ha csupán csak változó jelenségek (phaenomena) világát ismerhetjük meg, de transcendentalis igazságokat nem, akkor örök erkölcsi igazságok sem lehetségesek. És a történelem és ethnographia igazolják ezt, mert a népek erkölcsi felfogásukban nem mutatnak maradandó közös birtokot. Sem időbeli, sem térbeli tekintetben nem bizonyítható általános megegyezés : az erkölcsi felfogás is folytonos alakulásban van, szilárd; általános és mindenkor elismert erkölcsi értékek nincsenek. Igaz, hogy az erkölcsiség mint egész csakugyan nem változhatatlan. Neki is mint minden életjelenségnek megvan a maga története s az erkölcsi értékek megítélése is alá van vetve az idők változásainak. A jelen idő nem veszi át kivétel nélkül a múltnak felfogását, hanem részint szigorít, részint enyhít rajta. A mai művelt embernek sok tekintetben finomabb és tisztultabb erkölcsi felfogása van, mint az ó-kori görögnek, rómainak, vagy akár a középkori kereszténynek. Az élet folytonos mozgás, alakulás és azért a dolgok s megítélésük nem maradnak örökké ugyanazok. Haladás és fejlődés tagadhatatlan tényei az életnek s azért az ethikának is számolnia kell velük. Ennek határozott hangsúlyozása nem támadás az erkölcsi élet ellen. A vallásos erkölcstan nem tanítja az erkölcsi szabályok oly értelmű változhatatlanságát és egységét, hogy ezzel szószólója legyen az erkölcsi követelmények egész merev és a részletes szabályokra is kiterjedő változhatatlanságának és egységességének. Hanem inkább az amaz általános erkölcsi alapelveknek és követelményeknek változhatatlanságához és örökkévalóságához való erélyes ragaszkodás mellett teljes megértést mutat az emberiség erkölcsi fejlődésének ténye iránt. Szent előtte az isteni törvény, de szent előtte az is, a mi gyakorlati megvalósításának és az élet durva valóságában való érvényesítésének szolgál és ezzel maga is nemesíthető, t. i. a műveltség haladása, az emberi életviszonyoknak folytonos változása és alakulása.

1 Továbbá térbeli tekintetben is többé-kevésbbé korlátolt az erkölcsi követelmények érvényességi köre. A vad népek erkölcsisége más, mint a művelt népeké s ennyiben igaza van Paulsennek, hogy miként az angol más, mint a kinai vagy néger, úgy az erkölcsiségük is más. A mint az angolnak más diätetika való, mint a négernek, úgy mindkettőnek más-más erkölcsiség felel meg.

2 Szóval időbeli és térbeli viszonyok befolyásolják az erkölcsiséget. De a kérdés az, vájjon a változó időbeli és helyi körülményektől való függés az erkölcsi rend egész tartalmára kiterjed-e. 1 Scherer : Religion und Ethos. Paderborn 1908. 150. 1. s Paulsen: System der Ethik 19. 1.