Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

alapelv a tartalmat adja hozzá vagyis megmondja, hogy mi van megparancsolva, de nem azt, hogy miért? Az alaki elv tehát üres keret

T mely kitöltésre vár, puszta alak tartalom nélkül, az anyagi elv pedig tartalom alak nélkül, megokolás nélkül. Ez a megkülönböztetés annyiban helyes, a mennyiben ugyanazon alapelvnek két lényeges tulajdonságát jelzi és hangsúlyozza, hogy igazán alapelv lehessen, vagyis alakilag és anyagilag egyetemes, legfőbb, melyre mindent vissza lehessen vezetni és melyből mindent le lehessen vezetni,, de egyáltalán felesleges két külön legfőbb elv és hozzá teljesen téves az a két legfőbb elv, melyre Kant gondol.

1 Ő ugyanis ismeretelméletét az erkölcstanra is kiterjesztette és így annak hibás volta ebben is nyilvánul. A mint az ész szerinte a puszta, alakot, a tapasztalat pedig a tartalmat szolgáltatja hozzá, úgy az erkölcsi életben is pusztán alaki törvény ragadja meg a tapasztalat nyújtotta tartalmat. Azonban puszta alakszerű törvény minden tartalom nélkül lehetetlen. Törvény, mely nem parancsol semmit, olyan mint mondat,, mely nem mond semmit, mindkettő absurdum. A mint minden mondat valaminek kijelentése, minden ismeret valaminek megismerése, úgy minden törvény valaminek elrendelése. Nem lehetséges parancs parancsolt tárgy nélkül. A tartalom nem kívülről lép a már kész törvényhez, hanem okvetlenül bele van foglalva, mindig valamit parancsol a törvény. Ez a tartalom pedig azon lények természetéből folyik, melyeknek a törvény szól. A dolgok természete adja a világ rendjének a tartalmat. Mivel a világegyetem épen a létező és nem más lehetséges lények sorozatából áll,, azért van ez a tartalma, nem pedig más. És így az eszes lények természete szolgáltatja az erkölcsi törvény tartalmát. Az erkölcsi jó a természetszerűség jellegével bir vagyis jó az, a mi az eszes lény természetének megfelel és az ő erkölcsi tökéletesedését czélozza. Hogy bizonyos fokig a természettörvény puszta alaki törvény benyomását teszi, annak oka az, hogy az emberi élet nagyon változatos. Igaz ugyan, hogy végtére minden embernek ugyanaz a feladata, mindenki arra van hivatva,, hogy erkölcsi énjét tökéletesítse, csakhogy ezen közös végczél mellett a közelebbi czélok számtalan változata lehetséges s így az erkölcsi tökéletesség sokféle alakot ölthet. Az élet az emberi természet sokféle igényének és szükségletének megfelelően sokszoros munkafelosztással jár és így számtalan hivatáskör, életpálya létezik. A közös végczél a különféle életviszonyok ezen számtalan változatában valósítható meg. És így az erkölcsi törvényben vannak egyetemes érvényű parancsok, melyek közvetlenül az általános emberi természetből folynak, és vannak részletesebb, szükebbkörű parancsok, melyek amaz általános parancsokat az. 1 Meyer i. m. pag. 236.