Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

egyéni természetre és a különösebb viszonyokra alkalmazzák. Az előbbiek, mivel minden emberre egyformán vonatkoznak és minden életviszonyra kiterjednek, közelebb állnak felfogásunkhoz és jobban magukra vonják figyelmünket, Az erkölcsi törvény nemcsak elvont és általános szabályokkal akar szolgálni, hanem a konkrét életet is az ő különféle viszonyaival akarja szabályozni. De mivel az erkölcsi rend egyetemes rend s összes alkatrészeivel a közös emberi természet azonos forrására megy vissza, azért felfogásunk előtt legközelebb mint a legáltalánosabb szabályok összege tűnik fel. Ha ugyanis az erkölcsi törvényre gondolunk, először nem a részletes szabályokra, hanem az általános elvekre gondolunk. És így az erkölcsi rendnek némileg csakugyan alaki jellege van. A közös emberi természetnek megfelelő' általános elvek csakugyan nem töltik ki az egész változatos életet, hanem csak a főbb vonásokat, mintegy a külső keretet adják, csak a megengedett viselkedés általános határait szabják meg. De azért ez a formalismus nem absolut, minden tartalom nélküli, hanem csak relativ, mely a concret élettől való kisebb-nagyobb elvonásnak eredménye, de valami tartalma mindig van. És ez a viszonylagos alakszerűség is csak annyiban van meg, a mennyiben az alapvetőbb és általánosabb szabályokat tekintjük. Az élet és erkölcsiség közt lévő viszony tehát nem olyan, a milyennek Kant gondolta, nem tartalmatlan törvény lép bele az életbe, hogy onnan egyáltalán tartalmat kapjon, hanem olyan szabály, mely magában ugyan elvont, vagyis határozottabb és részletesebb tartalom nélkül van ugyan, de nem minden tartalom nélkül, mert a legfőbb és legáltalánosabb elvnek is, mely szerint a jót tenni, a rosszat pedig kerülni kell, van tartalma. Ezen alapelvnek az életre való alkalmazása tehát nem úgy történik, hogy puszta törvényes alakszerűség első ízben kap valami tartalmat,, mert már van tartalma, hanem úgy, hogy a kezdettől meglévő tartalom az életnek és adott viszonyainak megfelelő közelebbi meghatározást kap. Alak és tartalom tehát nem külsőleg egészítik ki egymást, hanem belsőleg összevalók az erkölcsi törvényben. Az erkölcsi rend az élettől jelzett és igényelt különféle közelebbi feladatok és végtére az életfeladat megvalósítását czélozza. Legáltalánosabb eszméje szerint a személyes lénynek, az embernek erkölcsi derékségét, tökéletesedését követeli, ez a végczél. De mivel, mint már mondottuk, ez az általános emberi czél az élet változó viszonyai közt a legkülönbözőbb alakot ölti, azért ez a legfőbb életfeladat is a concret, részletes szabályok soktagú rendszerébe ágozódik szét. Mindaz, a mi az életczél megvalósítására szükséges, erkölcsi kötelesség tárgyává lesz. A teljesen kialakult, minden lehető életviszonynyal számoló erkölcsi rend így még csak relativ alakszerűségnek sem