Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre
vortreten soll. Vergessen machen sollen wir die Mittel, die zu dem erstrebten Kunsteindruck gebraucht werden müssen und nicht mit ihnen herausplatzen und elendiglich aus der Rolle fallen. Dahin leitet das unverdorbene Gefühl bei allen früheren Kunstversuchen der Naturmenschen, dahin kehrten die grossen wahren Meister der Kunst in allen Fächern derselben zurück, nur dass diese in den Zeiten hoher Kunstentwicklung auch von der Maske das Stoffliche maskirten». Gottfried Sempernek idézett munkájára különben is fel kell a figyelmet hívnom. Nekem itt nem lehetséges, hogy az egyes formák vizsgálatában nagyon a részletekbe bocsátkozzam, e helyett inkább utalok az említett könyvre, ahol az olvasó e részleteket is bőven megtalálhatja. Semper könyvében sokkal több a tanulni való, mint a mennyit eddig tanultak belőle. Hogy pedig nagyon érdemes tanulni belőle, annak Lyka Károly szép könyve: «A képzőművészet könyve» is egyik jeles tanúsága. A műformáknak csakugyan mindig szerepük, hogy a józan és száraz szerkezeti formákat látszatba öltöztessék. Az így keletkező műformák pedig vagy olyanok, hogy a tárgy egészének adnak tetszetősebb megjelenést vagy olyanok, hogy a tárgyra ráalkalmazott diszítmények. Az emberről mondhatok példát. Az ember különb-különb állásokba vághatja magát s ezzel add megjelenésének érdekesebb alakot vagy ruhával, ékszerrel díszíti magát. E szerint kétféle műforma között teszek különbséget; beszélek majd egyszerűen formáról és beszélek diszítményről. Formán azt értem, a mit mások constructiv formának mondanak, diszítménynek pedig azt, a miről mások mint decorativ formáról szoktak beszélni. Ezek a decorativ formák pedig újra többfélék. Osztályozásuk kétféleképen is lehetséges ; először jelentésük szerint vagy tisztán geometriai vagy naturalistikus formák, másodszor eredetük szerint: vagy eredeti, sajátos vagy pedig kölcsönzött idegen diszítmények. Az első kérdés, a melynek immár foglalkoztatnia kell az, melyik műforma ősibb, primitivebb ? A legprimitívebb tárgyművészeti productió a textil productió. Általában is ez a legprimitívebb technika. Több technikát is foglal magában ; nevezetesen különválasztható benne kötözés, fonás, varrás, de ezek mind összefoglalhatók a jelzett fogalomban. A primitív ember így készíti lakását, ruháját, sőt edényét is (kosár). Enemű alkotásokon mind diszítmény a jelentkező műforma. Egyéb dolgokon is azt látjuk, hogy az ember előbb diszíti s csak később gondol vele, hogy már természetadta formáját is tetszetősre alakítsa. A primitív edényeken is előbb találunk diszítményt, mint formálást, mintázást. A szükségszerű forma szükségszerűségében éppen akadály is van e forma változtatásával szemben, a primitiv szépségszükséglet megelégszik a diszítménynyel. Látjuk ezt a primitiv épületen is. Az