Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

vortreten soll. Vergessen machen sollen wir die Mittel, die zu dem er­strebten Kunsteindruck gebraucht werden müssen und nicht mit ihnen herausplatzen und elendiglich aus der Rolle fallen. Dahin leitet das un­verdorbene Gefühl bei allen früheren Kunstversuchen der Naturmen­schen, dahin kehrten die grossen wahren Meister der Kunst in allen Fächern derselben zurück, nur dass diese in den Zeiten hoher Kunst­entwicklung auch von der Maske das Stoffliche maskirten». Gottfried Sempernek idézett munkájára különben is fel kell a figyel­met hívnom. Nekem itt nem lehetséges, hogy az egyes formák vizsgá­latában nagyon a részletekbe bocsátkozzam, e helyett inkább utalok az említett könyvre, ahol az olvasó e részleteket is bőven megtalálhatja. Semper könyvében sokkal több a tanulni való, mint a mennyit eddig tanultak belőle. Hogy pedig nagyon érdemes tanulni belőle, annak Lyka Károly szép könyve: «A képzőművészet könyve» is egyik jeles tanúsága. A műformáknak csakugyan mindig szerepük, hogy a józan és szá­raz szerkezeti formákat látszatba öltöztessék. Az így keletkező műformák pedig vagy olyanok, hogy a tárgy egészének adnak tetszetősebb meg­jelenést vagy olyanok, hogy a tárgyra ráalkalmazott diszítmények. Az emberről mondhatok példát. Az ember különb-különb állásokba vághatja magát s ezzel add megjelenésének érdekesebb alakot vagy ruhával, ék­szerrel díszíti magát. E szerint kétféle műforma között teszek különb­séget; beszélek majd egyszerűen formáról és beszélek diszítményről. Formán azt értem, a mit mások constructiv formának mondanak, diszít­ménynek pedig azt, a miről mások mint decorativ formáról szoktak be­szélni. Ezek a decorativ formák pedig újra többfélék. Osztályozásuk két­féleképen is lehetséges ; először jelentésük szerint vagy tisztán geomet­riai vagy naturalistikus formák, másodszor eredetük szerint: vagy ere­deti, sajátos vagy pedig kölcsönzött idegen diszítmények. Az első kérdés, a melynek immár foglalkoztatnia kell az, melyik műforma ősibb, primitivebb ? A legprimitívebb tárgyművészeti productió a textil productió. Álta­lában is ez a legprimitívebb technika. Több technikát is foglal magában ; nevezetesen különválasztható benne kötözés, fonás, varrás, de ezek mind összefoglalhatók a jelzett fogalomban. A primitív ember így készíti la­kását, ruháját, sőt edényét is (kosár). Enemű alkotásokon mind diszít­mény a jelentkező műforma. Egyéb dolgokon is azt látjuk, hogy az ember előbb diszíti s csak később gondol vele, hogy már természetadta formáját is tetszetősre ala­kítsa. A primitív edényeken is előbb találunk diszítményt, mint formá­lást, mintázást. A szükségszerű forma szükségszerűségében éppen aka­dály is van e forma változtatásával szemben, a primitiv szépségszükség­let megelégszik a diszítménynyel. Látjuk ezt a primitiv épületen is. Az

Next

/
Thumbnails
Contents