Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

vezhető formák, a gyermek rajzában minden megnevezhető, és érdekes, hogy a gyermek maga meg is tudja nevezni, Erre a jelenségre, úgy hiszem, még senki sem fordított elég figyelmet, pedig éppen ez az, a mi legjobban rávilágít a gyermek rajzolgatásának természetére. A gyermek már első kusza firkálását is megnevezi, de én ebben a megállapításban nem erre a megnevezésre gondolok. Ennek más a természete. Az ilyen irás még nem ábrázol és nem is jelent semmit. A gyermek látja, hogy a nagyok írnak, maga is megkívánja, tehát kézhez kapja a ceruzát s vonogatja, húzogatja. Ez a vonogatás, huzogatás maga az a folyamat, a melyben kedvét találja. Felnőtt ember is megteszi még, hogy írás közben. ha kissé elszórakozik, vagy máskor is minden különösebb czél és jelentés nélkül tisztán a mozgásban lelve örömét, firkálgat, rajzolgat. Hogy a gyermek az ilyen vonalkaczatot is megnevezi, nem mutatja azt, hogy ő is ábrázolni akart. A megnevezés nem magától a gyermektől származik. Csak kérdésre felel vele, hogy ember vagy ló. Nem is hű az egyszer mondott felelethez ; lehet, hogy először embernek mondotta s pár perez múlva már tehenet vagy házat lát benne. Mindig éppen azt mondja, azt a képzetét nevezi meg, a mely érdeklődésének középpontjában áll. Nem a rajz hozta érdeklődésének nézőpontjába a megfelelő képzetet, az associaciós-folyamatnak más adta meg útját, nem is a rajz hát ingere sem a sajátságos megnevezésnek, csak maga a kérdés, mit rajzoltál? Az a felelet, hogy semmit, a gyermektől nem telik. A gyermek nem tud. a semmiről. Ez a megnevezés tehát más, mint az ábrázolást értelmező ama megnevezés, a melynek érdekességére figyelmeztettem. Lehetséges azonban az is, hogy az ilyen kusza firkálásnak már van magában is ábrázolás jellege. De ez csak akkor fordul elő, ha a gyermeket felszólítják, hogy rajzoljon, rajzolja ezt vagy azt. Erre mutat be példákat Lukens. (A study of childrens drawings in the early years, Pedagogical Seminary Oct. 1896.) Az adatokat átvette s a képeket is bemutatja Levinstein. (Kinderzeichnungen bis zum 14-ten Lebensjahr. Leipzig 1905.) Felszólít egy leányt (2 éves 3 hónapos), hogy embert rajzoljon, a gyermek minden értelem nelkiil firkál pár vonalat (Levinstein 1. ábra). Ugyanez a leány 3 éves 4 hónapos korában már bizonyos rend szerint végzi ezt a firkálást. Húz két függőleges vonalt, hogy ez láb. aztán összevissza áthuzogatja kusza vonalakkal, hogy ez nadrág, végül még a közepe táján külön is firkál még azzal, hogy ez a fej. (Levinstein 2.) A mikor 3 éves 5 hónapos korában mamáját kell rajzolnia, már nem firkái összevissza, kevesebb vonallal beéri, de már minden vonalának megvan a jelentése. Négy és fél esztendős korában önmagát rajzolja s ekkor már korrajzát adja a fejnek. Ezen kívül csak a kar és láb, meg a kéz van jelezve. (Levinstein 4.) Igen érdekes még az 5. és 6. ábra megfigyelése.