Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

un avare, un faux dévot, un Néron, dés qu'on les a présentés avec tous les traits, qui peuvent leur convenir on a peint la belle nature». A kép­zőművészetek alkotásaitól elválaszthatatlan a szépség. «Schön ist mit Schauen sprachverwandt — mondja von Stein (Geschichte der neueren Ästhetik 60. 1.) — Es bezeichnet ein Aufgehen im Schauen, ein Hin­gegebensein an Anschauung. Ein Gegenstand heisst schön, wenn er uns diese Hingabe an die Anschauung abgewinnt». Erre az odaadásra dol­gozik a képzőművészet, ezért produkál szépet tárgyaiban vagy képeiben. A képzőművészetről azt sem lehet elmondani, a mit Fiedler mond róla, hogy a megismerésnek valami tökéletesedése. Egy művészetről sem lehet ezt elmondani, bár egészen igazság nélkül valónak sem mondhat­nók a nézetet, melyhez Benedetto Groce nézete is közel jár. «Der künstlerische Trieb ist ein Erkenntnistrieb, die künstlerische Tätigkeit eine Operation des Erkenntnisvermögens, das künstlerische Resultat ein Erkenntnis-Resultat. Nichts anderes tut der Künstler, als in seiner Welt das Werk vernünftiger Gestaltung zu vollbringen, worin das Wesen jeder Erkenntnis besteht.» (I. m. 78. 1.) A művészet sohasem a megismerés­nek útja. A művészet, ha alakítja is világunkat, ezt csak azon szem­pontból teszi, hogy fokozza az érzéki adatoknak biologiai értékét, vagy, ha ez jobban tetszik psychologikus értékét, de sohasem azért, hogy akár könnyebb, akár tökéletesebb legyen felfogásuk. A művészetnek semmi köze a megismerésbeli igazsághoz; a művészet nem tudomány, a mely discursiv okoskodással juttat el tételekhez ; a művészet intnitiv élményeket ád. A képzőművészetekről azt sem mondhatom, hogy utánoznak. Mit utánoz a műépítés, vagy mit a szék, az asztal ? Az utánzás cselekvés, actus és tárgya is csak actus lehet. Formák nem utánozzák egymást, ha használjuk is némelykor e kifejezést. A görög aesthetika Piatonnái, a művész és költő Piatonnái éppen azért jutott — bátran kimondhatom — csődbe, mivel az utánzásnak annyira túlságos jelentőségét látta, hogy a művészetet egyszerűen utánzásnak, [XLjirjatç-nek határozta meg. A képzőművészetek igazán nem akarnak mást, mint szépséget. Az sem fontos, hogy jelentése, értelme legyen a tárgynak vagy a kép­nek, csak szép legyen. Igaz, hogy értelmetlen dolog nem lehet szép. Ha Uhde azt mondja, hogy ő nem elégszik meg a képnek tisztán csak képvoltával, hanem valami lelket is keres benne «so etwas wie Seele»^ akkor, ha ugyan többre gondol, mint hogy psychikus értéke legyen a képnek, éppen a poéta beszél belőle, az a poéta, a ki képeiben is sok­szor szóhoz jutott s akárhányszor nagyon szívbe kapó hangokkal. A képzőművészetnek, mint ilyennek, nem természete, hogy meghasson, megindítson. A képzőművészet nem a szívnek dolgozik, vagy ha mégis, akkor már a poesissal szövetkezett. Ezt a szövetkezést külömben is

Next

/
Thumbnails
Contents