Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

mozgásban áll. Az erkölcstannak tehát nem a végczélból, hanem a törvényből kell kiindulnia.

1 Szerintünk is kizárandó ugyan az erkölcsiségből minden föléje rendelt czélhoz való viszony, mert ez a föltétlent föltételessé tenné és a kötelességteljesítését puszta eszközzé nyomná le. Az erkölcsi törvény ugyanis kategorikusan hangzik, követeli, hogy minden körülmény közt megtartsuk és nem tűri, hogy fensőbb tekintetektől tegyük függővé. De ha az erkölcsi élet még oly határozottan zár is ki fensőbb czélnak való alárendelést, azért a czélt mint ilyent nem zárja ki, hanem magában foglalja. A föltétlenség jellege onnan van, hogy a legfőbb világczélról van szó. A személyes lényben a világegyetem czélfolyamata legfőbb pontjához jut el. Az erkölcsi tökéletesedés, a személyes lénynek tökéletessége, erkölcsi deréksége nem utal önmagánál tovább és nem lép újabb alárendeltségi viszonyba. Az erkölcsi jó önmagában bírja czélját, nem pedig másban, innét föltétlen volta. Az ezen értelemben vett czélgondolat nélkül az erkölcsiség nem áll meg.

2 Kant tehát jogtalanul tette a törvényt tartalom nélküli formává. Az erkölcsiség az emberi természet által jelzett életföladat megvalósítását követeli s ezzel a lehető leggazdagabb és legváltozatosabb tartalmat kapja. Ennyiben tehát az ethikai okoskodás egészen helyesen indul ki a legfőbb czél gondolatából. Csakhogy az embernek végső czélja nem elvont, magában létező boldogság, hanem saját tökéletesedése, teljes kialakulása, erkölcsi befejezettsége. Tehát nem elszigetelt, az emberi természet eszméjétől elkülönített törekvésből lehet és kell megmagyarázni az élet értelmét, hanem csak abból a gondolatból, mely az embernek saját lényegében jut kifejezésre. A helyesen felfogott életczél adja az erkölcsiségnek a tartalmat. Ha a physikai és erkölcsi értékek különbségét meg akarjuk érteni, akkor okvetlenül eszmét, czélt kell számításba venni. Csak a teleologikus életfelfogás tudja legyőzni a naturalismust és ad megnyugtató értelmet az erkölcsi törvénynek. Tehát a puszta észbeli, tartalom nélküli alaki törvénynek mindenképen hiányzik az alapja, támasza. Ezt Kant maga is belátta és azt mondta, hogy a Kategorikus Imperativusnak csak a ténye bizonyítható, de belső lehetősége nem. Tehát az Imperativus egy megfejthetetlen végső tény, mely további okokból való megfejtést kizár. így pedig a levegőben lóg. Tartalom és czél nélküli erkölcsi törvény teljesen érthetetlen és lehetetlen. De ha nem tekintjük is Kantnak kiinduló pontját, máskülönben is megoldhatatlan nehézségek támadnak. 1 Wittmann : Die Grundfragen der Ethik. 78. 1. 3 Lásd Rademacher: Gnade und Natur. 72. 1.