Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

A hogy a kötelesség tudatunkban megvan, nem tűnik föl úgy, hogy tisztán saját alkotásunk. Mint megkötöttséget, erkölcsi kényszert tapasztaljuk, melylyel passive állunk szemben. így pedig teljes lehetetlenség, hogy ugyanaz legyen a kötelező és kötelezett. És különben is, véges akarat nem létesíthet absolut, föltétlen törvényt. Ha az emberi akarat feltétlenül kötelező törvényt adna magának, akkor nem lehetne ellenmondás akarás és kötelesség közt, a mi pedig a gyakorlatban sokszor megvan. Ezt Kant is észrevette és azért utólag mégis fölvette a vallást mint kiegészítő eszközt. De ezzel ellenmondásba keveredett önmagával. Mert az erkölcsi törvény vagy valóban isteni törvény és akkor már nem a gyakorlati ész az erkölcsiség végforrása; vagy az erkölcsi törvény nem igazán isteni törvény, hanem csak ilyennek kell tekinteni az erkölcsiség érdekében és ez esetben a vallás elveszti valódi becsét és hatályosságát, mert csak segítségül hivatik az önálló erkölcsiség támogatására.

1 Iskolája pedig a nehézség megszüntetése végett azt mondja, hogy minden kötelezettség magának az erkölcsi lénynek döntésétől függ. Valamely követelés csak akkor kötelez, ha jogosnak ismerjük el. Tehát a kötelesség érvénybe lépése az egyesnek magatartásától függ. Igaz annyi, hogy adott esetben a kötelesség keletkezése alanyi tényezőtől is függ. Szükséges ugyanis, hogy megismerjük a kötelességet. De ebből csak nem következik, hogy mi magunk létesítjük a kötelességet? Maga a kötelesség egy tőlünk független tény, melyet az ismeret nem létesít, hanem úgy talál és felfog. Az ismeret csak arra való, hogy a tárgyilag létező kötelesség alanyivá lehessen, de nem arra, hogy létezni kezdjen. Megismerésemtől csak az függ, vájjon egy kötelező szabály érinti-e lelkiismeretemet, de nem függ tőle a szabály tárgyi léte és érvénye. Végtére a lelkiismeret nem mint pusztán alanyi működés kötelez, hanem mint tárgyi szabály felfogása. Tehát még mindig megoldatlan a kérdés, hogy honnan veszi az erkölcsi rend a maga kötelező erejét. Ha a Kant-féle iskola azt mondja, hogy minden kötelesség a mi elismerésünktől függ és csak annak a szabálynak van kötelező ereje, melyet elismerünk annak, ez teljes elferdítése a tudat tényének, a megismerésnek elismeréssé való elcsavarása, a kötelesség alanyi alapjának az észből az akaratba való áthelyezése. Azonban az ember szabad akaratának elvileg semmi köze a kötelességhez. Ha egyszer ismerjük a kötelességet, akkor megterhel és kötelez, akár tetszik, akár nem. Tudatunk tanúskodik róla, hogy akaratunk ellenére is kötelezve vagyunk. A kötelesség daczol a szabad akaratból való levezetéssel. 1 Lásd Wagner Lörincz : Religio 1880. I.. 27. s k. 1.