Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

Nyilvánvaló tehát, hogy Norden első tarsusi tartózkodására gondol, holott a görög műveltségnek behatóbb elsajátítása második tartózkodására esik. Első tartózkodása idején erre csakugyan nem volt érkezése s ezt készséggel elismerjük, ha mindjárt más okoskodás is vezetett ezen eredményre. Azt meg Norden is elismeri, sőt természetesnek találja, hogy mikor az apostol hittéritői működését a hellén világban végezte, «megszerezte magának azon alapok ismeretét, a melyeken ez a világ nyugodott».

1 Ezek megszerzése pedig második tarsusi tartózkodására esik, s azért méltán történhetik erre hivatkozás. A mit az apostol másodszori tarsusi tartózkodása folyamán megszerzett, azt magában Görögországban való időzése alatt még gyarapíthatta is. Sok városban megfordult, de egyiknek sem szentelt annyi időt, mint a művészetek és tudományok két metropolisának: Athennek és Korinthusnak. Athénbe az 52. év nyarán érkezett s három hónapot töltött ott, a mely idő alatt az apostol felkereste a zsidókat zsinagógáikban és az agorán is beszélt magukkal a görögökkel : otsXeysxo xaî 5s sv x^j ayopâ xaxà Ttâaav Vjpipav Tïpoç xoùç uapaxuyxàvovxaç. 2 Athéni tartózkodásának befejezése után Korinthusba megy, a hol kedvezőbb fogadtatásban részesülve IV2 évig időzött elsőízben. Itt is ugyanúgy járt el, mint Athénben : térítgette a zsidókat és görögöket : ScsXéyexo Sè ev x^ auvaywy^ xaxà Tcàv aaßßaxov, sTteifrév xe 'IouSacouç v.ai "EXXrjvaç.

3 E szűkszavú értesítést más tények egészítik ki: itt szerezte meg az új hit számára legkedvesebb tanítványát, Titust, a kinek házában lakott a zsidók ellenséges érzülete miatt. A korinthusiak közül sokan megtértek,

4 a kik közt mindenesetre voltak görögök is, nem csak a Claudius parancsa folytán Rómából eltávozott zsidók. Második korinthusi tartózkodása az 57. év őszére esik és három hónapig tartott. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a mit Tarsusban megszerzett, azt magában Görögországban még gyarapította. Az elmondottak vezettek bennünket annak a ténynek a megállapításában, hogy szent Pálnak, a nemzetek nagy apostolának volt görög műveltsége, úgy hogy a bevezető sorokban feltett kérdésekre most már így felelhetünk: a görög nyelvet nem pusztán érintkezésből, társalgásból sajátította el, hanem tanulta is és a nyelv tanulásával egyetemben közelebbről is megismerkedett a görög világgal és műveltségével. Az apostol nagyságán nem esett volna semmi csorba, ha a feltett kérdésre tagadó választ kaptunk volna is, de a felhozott okok összességükben olyan bizonyságokat tartalmaznak, hogy tagadó választ nem kaphattunk. De ha az okok nem elég súlyosak arra, hogy másokban is ugyanezt a meggyőződést keltsék, az ellenvélemények okainak mérlegeléséből csak a kérdés 1 I. m. 496. 1. 2 Act. Ap. 17, 16. és köv. s U. 0. 18, 4. 4 u. 0. 18, 8.