Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

adja a hithez szükséges kegyelmet: TU'CTTÍV tzocPAA/^wv uaatv mindenkinek. Még halottaiból is feltámasztotta, hogy Istentől való származását, istenfiúságát ezzel is bebizonyítsa. A feltámadás említésénél némelyek, valószínűleg az epikureusok, mint a kik a lélek halhatatlanságát és ezzel feltámaszthatóságát tagadták, kicsúfolták, mások pedig azzal az udvarias szólásmóddal, hogy erről a tárgyról majd máskor akarják hallani, eltessékelték az apostolt maguk közül.

1 Hallgatóságának ezen eljárása könynven érthető, mert mindkét irány tanításának ellenkezőjét hirdette. A stoikusoknak és epikureosoknak tulajdonképen mellékes valami volt az istentan és az emberi élet czéljának kitűzésében nem juttatnak ennek semmiféle szerepet. Az egyik a fájdalom nélküli gyönyörök élvezését, a másik az erényességet jelöli meg életczélul, tehát mind a kettő életphilosophia. Ezzel szemben az apostol elsőben is Istenre mutat, mint a teremtés okára, a kitől függ az ember, életczélja pedig épen ennek az Istennek a keresése. A földi boldogság helyes módon való keresése sohasem lehet ellentétben az Isten keresésével, mint végső czélial, hanem ez utóbbiból kell az előbbi keresésében kiindulni, de elvonatkoztatni nem lehet tőle. Természetes tehát, hogy sem âz epikureus gyönyörök kergetése, sem pedig a merev stoikus gőg nem látta szívesen tanainak czáfolását és rombadöntését, úgyhogy innen kell az ellenséges hangulatot származtatni. Az apostol ezen be nem fejezett beszédében művelt, tanult hallgatóságának megfelelően az egy Isten eszméjét hirdeti s kimutatni igyekszik még a görög költőből vett idézettel is, hogy az egy istenség eszméje vonul végig az emberiség vallásosságában s okát adja ezen eszme elhomályosulásának is. Ezzel a beszéddel, a melyben gyakran czéloz hallgatói felfogására, teljesen igazolva látjuk Pölzl állítását,

2 hogy az apostol az evangelium hirdetésében figyelembe vette hallgatóinak műveltségét s magunkévá teszszük Curtiusnak ezen beszéd elemzése alapján megalkotott ítéletét «...mindezek azt mutatják, hogy mennyire kiemelkednek az apostol gondolatai népe műveltsége körén. Tudja, hogy hogyan vezette Isten a népeket, a kiknek nem adott más kinyilatkoztatást, csak a természetet és az öntudatot. A pogány világ vallásos életét is történelmileg igyekszik felfogni. Mindezek olyan nézőpontok, a melyek csak a hellén műveltségben járatos szellem előtt lebeghettek.»

3 A görög bölcseletnek akkor divatos tanításait — mint az elemeztük beszéd mutatja —valóban kellett Pál apostolnak ismernie. Clemen

4 a görög bölcseletben való járatosságát még más adatokkal is támogatja. így p. o. a hasznosnak a megengedett mellett való hangsúlyozásában, a socialis ethikának 1 Belser, Die Apostelgeschichte 219. és köv. 3 I. m. 208. 1. 3 i. m

> 928. 1. * I. m. 70. 1.