Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

maga a személyes Isten. S mint a teremtett lények ura, senkire nem szorul, tehát az emberi kéz tiszteletére sem, a mely szobrokban, templomokban imádja; annyira nem szorul semmire, hogy ellenkezőleg ő ad életet, mindent : auxoç ScSoùçTiàacv ^WRJV XAC UVOÍTJV XAT xà Tiávxa, a hol ismét hangsúlyozza már fentebb elmondott állítását, hogy a világmindenségnek ő az alkotója s ő adja egyúttal az élet princípiumát, a lelket is. Hangsúlyozza és ismételten kiemeli tehát az istenség egységét, a mivel élesen ellentétbe helyezkedik a nagyon is sok istenséget imádó atheniekkel, a kikről elismeri, hogy SstacSatjiovsoxépouç : a többi görögöknél sokkal vallásosabbak. A következőkben az emberi nem egységét, közös eredetét bizonyítja; az ember teremtését ugyanazon szóval fejezi ki, mint a világét: sTtoírjasv: alkotta, teremtette s nem magától jött létre, sem pedig nem a föld termette. Egy embert teremtett az Isten s attól származott a többi ember is. Hasonlóképen az Isten műve az is, hogy az emberek betöltik az egész földet. Hatalmával hívta az embert létre, a kinek czélj a ezek szerint Çnjxeîv XOV •Ö-SÓV és épen a teremtményekből kell a kutató embernek Istent megismernie. így tűzi ki az ember czélját és rendeltetését, a mivel a stoikus ethika kitűzte czélt helyesebb korlátok közé szorítja, az epikureust pedig kiigazítja. Az ember czélját: az istenkeresést pedig annyival is könnyebben megvalósíthatja, mert Isten mindenütt jelen van, mindent betölt, benne élünk, mozgunk és vagyunk, de azért az anyagtól független. Ezért nem állja meg helyét az epikureus istentan, a mely az isteneket a világűrbe helyezi. Hogyha pedig valamennyien Isten teremtményei vagyunk: xoö yàp xod yévoç èa|iév, rajtunk van az istentől való származás bélyege, akkor testvérek vagyunk érdekeink közösek és bizonyos értelemben vett kozmopoliták vagyunk (v. ö. a stoikusok kozmopolitismusát : minden ember összetartozik, egymást segíteni kell.

1) Ezzel szemben áll az epikureus ethika, a mely az egoismuson épül fel.

2 Ha pedig az ember Isten teremtménye és képmása, akkor mivel maga az ember sem hasonló az aranyhoz, ezüsthöz, a belőlük készült művészi termékekhez, annál kevésbbé maga az Isten. Az ember azonban nem érti meg a teremtés beszédét s ezekben tiszteli az istent, a mi a bűnökbe való elmerülésnek az eredménye. De az Úr egyideig tűrte, elnézte a meg nem ismerésnek ezen idejét, de most már felszólítja őket a bűnbánattartásra: uàvxaç uavxayoö jxexavosïv s ezen hívó szózatnak annyival is inkább kell engedelmeskedni, mert lesz egy nap, a melyen megítéltetik az ember: xa-9-óxe eaxrjasv rjpipav, év f; jjíXáei xpívsiv xrjv otxou^tévrjv év Sixatoaúvfl. Ezen ítélet pedig Jézussal lesz meg, a kit azért küldött az emberek közé, hogy megtérésüket lehetővé tegye, a ki meg1 Ueberveg i. m. 274. 1. 2 U. o. 289. 1.