Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

ezt a kiváltságot, Panaitios pedig teljeséggel tagadja a lélek halhatatlanságát. Epikuros az atomista Demokritos iratain nevelkedve fel, tanítása is ennek hatása alatt áll. Mindent természetes úton akar megmagyarázni, felsőbb, isteni okot kizár még akkor is, ha valamit nem tud természetes úton megmagyarázni. Lényegében tehát atheista, mégis elfogadja a kor hatása alatt istenekül azokat, a kiket a néphit elismer és a kiket világosan álmainkban látunk s így alkotunk róluk fogalmakat. De meg az ellentét elvénél fogva is kell végtelen és boldog lényeknek lenni. Csak a tudatlan fordul az istenekhez segítségül, a kik a világok közt levő űrben laknak: ellenben a bölcsnek csodálkozását azzal vonják magukra, holott azok boldogok és a világgal nem törődnek, hogy a legfinomabb atomokból állanak. A világot az atomok mozgásával együttjáró összeütközés, tapadás hozta létre ; s mivel az atomok száma végtelen, ugyanakkora a világok száma is, csakhogy a végtelen sok világ közül az életrevalóbbak maradnak meg, míg a többiek hamarosan elpusztulnak. Az állat és ember egyaránt a föld terméke : az ember lassankint tett szert átalakulásában magasabb tökéletességi fokra. A világ, ember és általában minden létező az atomok mozgása folytán a véletlen müve s ugyanezen véletlen uralkodik is rajtuk. Az emberi lélek testi ugyan, csakhogy rendkívül finom, úgyhogy az egész testet átjárhatja. A lelket alkotó atomok a halálban szétbomlanak,. úgyhogy a lélek halhatatlanságáról nem lehet szó.

1 Röviden Összefoglalva annak a bölcseleti rendszernek theologiáját és kozmogoniáját, a melynek képviselőivel és híveivel az apostol a piaczon eszmecserét folytatott s a kik hivatalos személy jelenlétében késztették tanításainak elmondására, álljon ezzel szemben magának az apostolnak beszéde. Első kijelentése az, hogy az isten nem lakik olyan helyen, a melyet emberi kéz rótt össze : ev y^zipoTioirfzoic vaofç, a tér nem köti, nem szorítja határai közé és egyúttal megadja a világ keletkezésének helyes magyarázatát : o uoírja

ccç TÖV xóap,ov xai uávxa èv aùxw, ő maga hozta létre, maga teremtette meg, tehát nem az atomok összeütközésének, sem pedig a sűrűsödés és ritkulás folyamatának nem eredménye. Ha pedig ő teremtette a világot, akkor egyúttal ura is ennek: oupavoO xai yfjç uTcáp/wv %óp

loç s mint ilyen intézője is a világmindenségnek s nem esik ennek sem története, sem működése az ő körén kívül, úgyhogy sem nem a vak fatum, sem pedig nem a szükségszerűség annak a kormányzója, hanem i Stöckel-Répássy, A bölcselet története. Eger, 1882. 206. és köv. és 223. és köv. Ueberveg, Grundriss der Geschichte der Philosophie. I.

8 Berlin, 1894. 266. és köv. 282. és köv.