Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

alakítja. Az anyag önmagában mozdulatlan és alaktalan, de mozgatható és alakítható, a mit az erő visz végbe, de ez elválaszthatatlanul van egyesülve az anyaggal. E szerint a világ létrejöhetéséhez két dologra van szükség r anyagra, a melyből alakul a világ és az alakítóra, a mely nem más, mint az isten, a ki — mint láttuk — lényegében egy és ugyanaz az anyaggal. Isten tehát a lélek viszonyában áll a világgal; a világ az isten teste. Nyilvánvaló tehát a stoikusok tanításában a pantheismus, a melynek ők heves védelmezői. Az isten szerintük a világegyetem mozgató lelke, működő oka, a kit mint valami tüzes, aetheri természetet kell elképzelni, a ki a hő alakjában a világmindenséget áthatja és megvalósítja; azért a hő alakjában, mert a tapasztalás szerint minden lét éltető eleme a meleg. Isten tehát az a természeti erő, a mely a világmindenséget átlengi, élteti és összetartja s azért a stoikusok az isten és a természet szavakat nagyon gyakran felcserélik és egy értelemben használják mind a kettőt. Mint a világnak alakító okát pedig általános világésznek kell istent gondolni, a ki a benne meglevő czélszerűségnél fogva alkotja és rendezi a világot. A világ keletkezése a stoikusok szerint ez : az isteni őstüz először levegővé, majd vízzé sűrűsödik; a víznek egyik része víz marad, másika a további alakulás folyamán földdé lesz, harmadik része pedig elpárologván ismét tűz lesz belőle. A föld és víz mint sűrűbb elemek, szenvedők, a tűz és levegő cselekvők. E Herakleitosra emlékeztető tanítás szerint az elemek az őstűzből válnak ki sűrűsödés folytán, ritkulás folytán pedig visszatérnek belé. A sűrűbb anyagból származnak az egyes lények a szerint, a mint a bennök levő Xóyot aizepnauxoí életre képesek. így jő létre maga az ember is. E tanításból folynak a következők : a világ a maga egészében isten, de részeit is egészeknek fogva fel, ezek szintén istenek, ámbár alsóbbrangúak p. o. az elemek, csillagok stb. istenei. A stoikusok e tanításuknak megfelelően nem is vetik el a mythologiát, hanem bele akarják illeszteni tanításukba. — A másik következmény pedig a £t|iap[jiv7] vagyis a vak fátum uralma: a világon minden a kérlelhetetlen szükségszerűség szerint történik, sőt maga az isten is ezen kényszerítő szükségszerűség uralma alatt van ; következik még az is, hogy a világnak ezen örökös körforgás miatt sohasem lesz vége. Az istenség ugyanis mindent magába fogad vissza, mert a világ elégésekor minden tűzzé lesz, de azután az istenségből új, az előzőhöz minden legkisebb részletében hasonló világ jő létre, mivel minden szükségszerűséggel történik. Az emberi lélek mulandó, ha mindjárt egyes esetekben a testnél tovább él is. De hogy ezen túlélés meddig tart s valóban nevezhető-e annak, eltérők a stoikus vélemények. Kleanthes szerint a világ elégéséig él minden lélek, Chrysippos már csak a bölcsek lelkeinek engedi meg