Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

lehet — hivatalos helyiségük is volt. Curtius szerint ezen bíró vagy esetleg bírák előtt mondta el beszédét. A helyzet, a melyben az apostol beszédét elmondta, szerinte ez volt: A stoa basileia előtt állt Pál apostol, előtte voltak körben az areopagiták székei, a mint az értesítés szól: év [iéaw TOŰ 'Apetou uáyou. Az areopagiták mögött állt a kíváncsiak tömege, a kikhez elsősorban intézte beszédét az apostol, mert ők voltak kíváncsiak tanítására; őket is szólítja meg, nem az areopagitákat.

1 E megoldással magyarázatot találunk magának a beszédnek a tartalmára is. Az Act. Ap. ugyanis azt mondja, hogy vitatkozott az epikureusokkal és a stoa bölcseletének követőivel: Ttvèç 5è TWV 'Emxoupíwv v.ocl Stocxwv cptAoaócpwv auvé

ßaXXov aù-c^,

2 a kik meglehetősen fitymálva nyilatkoztak tanításáról (ffTtepiAoXôyoç), majd pedig az Areopagos elé hurczolták. Az értesítés szövegéből ugyanis azt kell következtetnünk, hogy ők voltak azok, a kik hivatalos személyiség jelenlétében akarták az apostol tanítását hallani és így természetesnek fog feltűnni, hogy az apostol beszédjét nekik szánta, még pedig mindkét bölcseleti irány alaptanítását akarja helyreigazítani azzal, hogy a tanításuk csirájául szolgáló isten-eszmét a maga tisztaságában tárva szemük elé, kimutassa mindkét félnek tévedéseit. Erre igen alkalmas kiinduló pontul szolgált az ismeretlen isten számára készült oltár felirata, mert ebben látta az apostol a népek szivében élő természetes isten-eszme megtestesítését. Athén nagyon vallásos népe utat nyitott városába minden idegen istennek, úgyhogy csak úgy hemzsegett a sok istentől, mert félt a hatalmuktól s a minden cselekedetei előtt istenéhez fohászkodó nép, a mit nem érdekből tett, mint a praktikus római, nem talált megnyugvást az istenek atyjában, Zeùç-ban és azokban az istenekben, a melyek az istenség különböző megnyilvánulásának képviselői, hanem oltárt emelt és áldozott az ismeretlen istennek is, a ki azért Zeus hatalmát nem homályosította el, ha mindjárt alá rendelte őt is a sors, végzet isteneinek. S mivel az apostol egyikben sem találta meg a helyes isten-eszmét, csak ebben az ismeretlen istenben, ezt akarja nekik hirdetni, s mert ebben látta Athen polytheismusával szemben a helyes monotheismus megnyilvánulását. Ezzel szemben állt a stoikusok és epikureusok istentana; nyilvánvaló tehát, hogy ezek ellen mondja beszédét, a kik őt erre kényszerítettették. Mindkét bölcseleti iránynak isten-tanát és a föld, a mindenség létrejövéséről hangoztatott elméletét érinti beszédjében, mert az utóbbiban rejlik az előbbitől kijelölt czél a halandó ember számára s ebből alkotja meg erkölcstanát, de erre az apostol már nem térhetett ki. A stoikus tan szerint ahhoz, hogy valami létre jöhessen, két dolog szükséges: az anyag, a mely alakítható és az erő, a mely az anyagot i Curtius i. m. 2 Act. Ap. XVII. 18.