Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

bat magnopere de verbis, cum sensum haberet in tuto; de épen ebből következik, hogy profundos sensus aliéna lingua exprimere non valebat, mert ha ezen mély gondolatokat idegen anyanyelvű létére kifogástalanul ki tudta volna fejezni, oly művésznek kellett volna lennie a görög nyelvben, mint a görögök legkiválóbbjai. De hogy viszont oly sok mély és a görög nyelvre nem szabott gondolatot mégis ki tudott fejezni, tanúság arra, hogy jártasnak kellett benne lennie. Finom érzéke van p. o. az ige jelentésbeli árnyalatainak módosítására a praepositiók segítségével. Tagadhatatlan, hogy az az igazán művészi, a mikor a belső tartalom a külsővel összhangban van, a mikor a szép gondolat szép ruhában jelenik meg, de ez csak kevesek érdeme s rendesen nagy munka árán. Ám az apostol hittérítői munkájában, a mikor leveleit írta, erre nem fordíthatott figyelmet. S a mennyire szerette, szinte életeleme volt a rendkívüli, nem a sablonos, megszokott formák közt való mozgás, mint a hogyan Krisztus tanítványává való szegődése, küldetése is rendkívüli volt, nem csodálkozhatnánk azon, ha a külsőnek szóló hadüzenetet épen czéljául tűzte volna ki. Mennyire következetlen lett volna önmagához, ha a külső szépre helyezte volna a fősúlyt, ha Platonnal a belső és külső megkapó összhangját kereste volna, hogy a szép külső is kapósakká tegye gondolatait, ha Isokrates remek körmondataival akarta volna az igazságot közölni, holott volt bátorsága kimondani épen a korinthusiakhoz írt levelében azt a ma már közmondássá vált igazságot: tö yàp ypá[i[i,a aTtoxxévvet, tö Se 7iveö(jta çwotiotef:

1 a betű öl, a lélek éltet. Volt bátorsága ezt abban a korban megírni, a mikor a beszéd művészete volt minden, a bölcseség nélküle semmi. Volt bátorsága ezt ama város polgárainak megírni, a kik a rhetorikát nagyon művelték.

2 Az apostolnak ezen és már fent is idézet szavait (I. Gor. 2, 1.) nem magyarázhatjuk e szerint Nordennel úgy,

3 hogy az apostol ezekkel a kijelentésekkel maga írta alá azt a tanúságlevelet, a mely a görög nyelv és gondolat terén való járatlanságát igazolja. Nem tudatlanságának, műveletlenségének akar ez bevallása lenni, hanem a pusztán külsőségeken való indulásnak lelketlensége, tartalmatlansága jut itt ezen szavakban kifejezésre. Nagyon megfontolandó szent Pál leveleinek nyelvéről szólva az a tény, hogy az összes új-szövetségi szent írók közül ő hebraizál legkevesebbet

4 (nem számítva természetesen Lukács evangélistát, a ki görög i II. Cor. 3, 6. s Norden i. m. 493. ). 3 u. o. * v. ö. E. Ph. K. 1912. 169. 1. (Ezt már naz. szent Gergely is kiemeli : si Lucam excipis, Graecae linguae puritate reliquis Novi T. scriptoribus praestare dicendus est.) A mit Norden szinte az apostol szemére vet, bogy az I. Cor. levél bevezetésében mindjárt két aram szót használ: (iapáv áfrá, azonnal elveszti jogosultságát, ha figyelembe veszsziik az •egyéniségéről fentebb mondottakat. I. m. 498. 1. 3. j.