Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

járt szorgalmasan olvasgatta és tanulgatta is a törvényt szüleinél, még­sem volt annyira kifejlődve szelleme, hogy azt annyira megérhette volna, mint a hogyan idézetei tanúskodnak róla. Megtérése után hosszabb ideig tartózkodott ugyan ismét Tarsusban s nincsen semmi bizonyítékunk arra, hogy nem foglalkozott volna Szent­írási tanulmányokkal, de pusztán erre az időre sem szorítható. Tudo­másunk van ugyanis arról, hogy már itt megkezdte apostoloskodását, másrészt pedig készült arra az útra, a melyet Üdvözítője kijelölt szá­mára t. i. a pogányok közt hirdetni az új tanítást. Megtérése után hozzá még felesleges is volt annyira tanulmányozni a törvényt, hogy még betéve is tudja, mert épen ő a hirdetője annak, hogy a mózesi törvény Krisztus eljövetelével megszűnt. Nem marad más hely, mint Gamaliel lábainál. Tehát ezen zsidó hittudós azon tanítványai közé tartozott, kik tőle a görög Szentírásban nyerték kiképzésüket. Annyival is inkább elfogadható ez a feltevés, mert egyéb adatokon kívül az a 9 év, a melyet mint az ő tanítványa töltött el, nagyon alkalmas volt arra már terjedelménél fogva is, hogy annyira magáévá tegye a Szentírás ismeretét, a mennyire idézetei erről tanúskodnak. 5. Szent Pál görög műveltségének kérdésében mindenesetre döntő fontosságú bizonyíték leveleinek nyelve. Ez a korona-tanú. Helyesebben szólva csak volna akkor, ha nem valami rendkívüli emberrel volna dolgunk. Ismételten hangsúlyozzuk azt, a mit már egy ízben kiemeltünk, 1 hogy a ki Szent Pál nyelvéről helyes képet akar magának alkotni s helyesen akarja azt megítélni, két dolgot kell nagyon figyelmére méltatnia: egyéni­ségét és azt a czélt, a melyért levelei íródtak. Egyénisége, a mely izzó tűz és szenvedély, a melyet lángoló szeretet irányít, a melyben majd­nem magabizakodásnak nevezhető öntudat uralkodik, ez az egyénisége nem engedte azt, hogy írásait gondosan megfogalmazza, azután áttanul­mányozza, javítsa, csinosítsa. Ez nem szent Pálnak való munka. Levelei­nek megírását rendesen valami sürgős szükség követelte, a mikor csak gondolatainak papírra vetésével törődhetett, de nem azzal, hogy zeng­zetessé, széppé, rhythmikussá tegye, mint Demosthenes, Isokrates. «Sie sind alle aus dem Augenblick und für den Augenblick geschrieben», mondja róluk Wernle. 2 Folytonos utazgatás közben, a térítés nehéz munkájában kifáradva, az agitálásban kimerülve írta meg leveleit, a mikor nem lehetett gondja arra, hogy nyelvezetét olyanná tegye, hogy az utókor philologusai, a kiket elkényeztetett a görög nyelv nagy mü­1 Szent Pál mint nyelvújító. A pannonhalmi főapátsági főiskola évkönyve. 1910. II. 267. 1. 3 Wernle : Was haben wir heute an Paulus ? Basel, 1904. 1. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents