Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1911-1912-iki tanévre

járt szorgalmasan olvasgatta és tanulgatta is a törvényt szüleinél, mégsem volt annyira kifejlődve szelleme, hogy azt annyira megérhette volna, mint a hogyan idézetei tanúskodnak róla. Megtérése után hosszabb ideig tartózkodott ugyan ismét Tarsusban s nincsen semmi bizonyítékunk arra, hogy nem foglalkozott volna Szentírási tanulmányokkal, de pusztán erre az időre sem szorítható. Tudomásunk van ugyanis arról, hogy már itt megkezdte apostoloskodását, másrészt pedig készült arra az útra, a melyet Üdvözítője kijelölt számára t. i. a pogányok közt hirdetni az új tanítást. Megtérése után hozzá még felesleges is volt annyira tanulmányozni a törvényt, hogy még betéve is tudja, mert épen ő a hirdetője annak, hogy a mózesi törvény Krisztus eljövetelével megszűnt. Nem marad más hely, mint Gamaliel lábainál. Tehát ezen zsidó hittudós azon tanítványai közé tartozott, kik tőle a görög Szentírásban nyerték kiképzésüket. Annyival is inkább elfogadható ez a feltevés, mert egyéb adatokon kívül az a 9 év, a melyet mint az ő tanítványa töltött el, nagyon alkalmas volt arra már terjedelménél fogva is, hogy annyira magáévá tegye a Szentírás ismeretét, a mennyire idézetei erről tanúskodnak. 5. Szent Pál görög műveltségének kérdésében mindenesetre döntő fontosságú bizonyíték leveleinek nyelve. Ez a korona-tanú. Helyesebben szólva csak volna akkor, ha nem valami rendkívüli emberrel volna dolgunk. Ismételten hangsúlyozzuk azt, a mit már egy ízben kiemeltünk,

1 hogy a ki Szent Pál nyelvéről helyes képet akar magának alkotni s helyesen akarja azt megítélni, két dolgot kell nagyon figyelmére méltatnia: egyéniségét és azt a czélt, a melyért levelei íródtak. Egyénisége, a mely izzó tűz és szenvedély, a melyet lángoló szeretet irányít, a melyben majdnem magabizakodásnak nevezhető öntudat uralkodik, ez az egyénisége nem engedte azt, hogy írásait gondosan megfogalmazza, azután áttanulmányozza, javítsa, csinosítsa. Ez nem szent Pálnak való munka. Leveleinek megírását rendesen valami sürgős szükség követelte, a mikor csak gondolatainak papírra vetésével törődhetett, de nem azzal, hogy zengzetessé, széppé, rhythmikussá tegye, mint Demosthenes, Isokrates. «Sie sind alle aus dem Augenblick und für den Augenblick geschrieben», mondja róluk Wernle.

2 Folytonos utazgatás közben, a térítés nehéz munkájában kifáradva, az agitálásban kimerülve írta meg leveleit, a mikor nem lehetett gondja arra, hogy nyelvezetét olyanná tegye, hogy az utókor philologusai, a kiket elkényeztetett a görög nyelv nagy mü1 Szent Pál mint nyelvújító. A pannonhalmi főapátsági főiskola évkönyve. 1910. II. 267. 1. 3 Wernle : Was haben wir heute an Paulus ? Basel, 1904. 1. 1.