Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Pál apostol írásaiban sok szó van, a melyek először nála fordulnak elő még a profán irodalomból is, úgyhogy a profán irodalom emlékei közt csak jóval később fordulnak elő. Ezeket természetesen nem vehetjük figyelembe, mert nem magyarázható meg, hogyan kerültek Pál apostol írásaiból a profán irodalomba, a mi azt a föltevést kelti, hogy voltaképen a nép nyelvéből vett szavak s csak szent Pál őrizte meg először számunkra. Ilyen p. o. âizôjjpr]oiç (Col. 2, 22 és Plut. mor. p. 267 F.) ëXacppia (II. Cor. 1, 17. és Aretäus, diut. morb. 2, 2.) stb. Vannak olyan ezen osztályba tartozó szavai is, a melyekkel csak a császár-kor költőinél találkozunk, a melyeket a császár-kor föliratai és papyrusai említenek meg utána először p. o. àvaÇfjv (Rom. 7, 9 és Corp. Inscr. Graec. 2566), Sixatoxpaaía (Rom. 2, 5. és P. Oxy. 71, I. 4.) stb. De nem rekeszthetjük ki azokat a szavakat (alig egynéhány van ilyen), a melyek előfordulnak ugyan a profán irodalom termékeiben is, de szent Pál más jelentésben használja őket. Nem rekeszthetjük ki továbbá azokat a szókat sem, a melyek az egyházi íróknál fordulnak elő ő utána először. Az egyházi írók ugyanis a Szentírással nagyon sokat foglalkoztak, sok magyarázatot írtak hozzá, szónoklataikban pedig jórészt a Szentírás mondataival beszélnek, úgyhogy az ott olvasott szó megmaradhatott emlékezetükben s fölhasználhatták más írásaikban is. Ennélfogva nincsen jogunk kétségbevonni, hogy az a szó valóban írónktól származik-e, ha föltétlenül döntő érvet nem tudunk is fölhozni ; a külső körülmények ugyanis följogosítanak arra, hogy míg más adatot nem találunk, a mely megdönti állításunkat, az egyházi íróknál talált szavakat szent Pál szavainak tartsuk. Még egy szempontot kell figyelembe venni az említettük szavak eredetének megítélésénél; t. i. a szónak a jelentését. Ez is még bizonyosabbá teszi a szónak tőle való származását. Ha ugyanis az a szó valamely sajátlagosan keresztény liturgiái, erkölcstani, dogmatikai stb. fogalmat jelöl, szintén a mellett szól ez a körülmény is, hogy az illető szó valóban tőle származik, különösen akkor, ha egészen új fogalmat jelöl s nem az ószövetségi használatból átvett, de a profán görögség előtt is ismeretlen fogalomról van szó. Nägeli is kiemeli, hogy az új szó eredetének megállapításánál ezt figyelembe kell venni.

1 I. Szóképzés. 1. Főnevek képzése a) igéből -[Jtoç képzővel aaßßaxta|x0; < aaßßax^to : celebratio sabbati (S)

2 celebratio sabbati ; feriatio, requies 1 I. m. 51. 1. 2 G = Grimm, Lexicon Graeco-Latinum in libros Novi Testamenti. Lipsiae, 1879.

2 S = Stephanus Thesaurusa, W — Wilke-Loch, Lexicon Graeco - Latinum in libros Novi Testamenti. Ratisbonae, 1859; V —

a Vulgata fordítása szerint.