Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

mal szemben a második ember, vagyis Krisztus. Ezeket összegyűjtötte nálunk Engels (Angyal) János.

1 Fölhasználta e ezélra az ószövetségi Szentírás LXX. fordításának azon kifejezéseit, a melyek különösen a szertartásokra vonatkoznak s a melyeket a zsidóktól a kereszténység is átvett. Harmadszor pedig ő maga is képezett új szavakat,

2 a mivel teljesen beleilleszkedett a xoivrj-dialektusba, a melynek egyik fő sajátsága épen az, hogy a szóképzés tovább tart és sok új szó keletkezett.

3 Pál apostol ezzel valódi hellenistának mutatkozik, mert alig van e kor írói közt egy is, a kinél a szavak jó százalékát ne alkotnák újonnan képzett szavak.

4 Pál apostol szókincse e szerint a klasszikusoknál is használt szavakból, a népnyelv szavaiból,

5 a LXX. fordításból átvett szavakból és ő maga képezte szavakból került ki. Ez a magyarázata annak, hogy míg a többi újszövetségi írónál elég nagy számban fordulnak elő hebraismusok,

6 az ő iratai ettől csaknem egészen mentek, úgyhogy WilamavitzMoellendorlf a hellenismus klasszikusának nevezi őt.

7 Még a szent Jeromos említette négy cilicisnmsról is kimutatták, hogy nem azok. (Rom. 6, 16. I. Gor. 4, 3. II. Cor. 12, 6. Col. 2, 18.)

8 Pál apostolt tehát, a ki az evangélium igazságait rendszeresen és bölcseletileg tovább fejlesztette és a keresztény hitrendszert fölépítette, a szükség vitte új szavak képzésére. Ez az ő nyelvújító működésének egyik forrása. De megmagyarázható ezen eljárása egyéniségéből is. Nagyon kevés író van, a kinek nyelvét ha helyesen akarjuk megítélni, egyéniségét annyira figyelembe kellene venni, mint épen Pál apostolét: «Er (der Stil des Paulus) hat auf alle Fälle den Vorzug, ein eigener, persönlicher Stil zu sein.»

9 Talán különösen hangzik ezen állítás, de igazolására törekszünk. A milyen fanatikus ellensége volt a keresztényeknek megtérése előtt, épen olyan alkuvást nem ismerő, rettenthetetlen harezosa lett Krisztus igazságainak nemcsak tanításával, életével, hanem leveleiben is, a melyek hű képét adják ennek a szinte szenvedélyesen indulatos ember.nek. A mikor papírra veti Krisztus igazságait, csak ezek lebegnek szeme előtt. Látja, érzi az igazságot: igyekszik hűen kifejezni. S mikor épen erre törekszik, nem igen keresi a szavakat, vájjon használatosak-e azok, 1 Hittudományi folyóirat I—IV. 2 V. ö. Winer, Grammatik des neutestamentlicken Sprachidioms. Leipzig, 18445. 102. 1. 3 Petz i. m. 294—5. 11. és Nägeli i. m. 28. 1. 4 Nägeli i. m. 28. 1. s V. ö. Révay birálatát E. Ph. K. 1910. X. 6 E kérdésben a XVII. század óta nagy vita folyt a puristák és hebraisták közt, a mely harcz most már az aranyközépútra terelődött. L. e harezot Winer-Sclimiedel i. m. 4. és k. 11. 7 Die griechische Literatur des Altertums. Kultur der Gegenwart. II. kiad. 159. 1. » L. Erdős, i. m. E. Ph. K. XXV. 2. 9 Wernle i. h. 591. 1.