Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

-ipQ az i-elem hangsúlyos voltát mutatja zöngétlen spiransával. Ily értelemben «-áí5»-nak reconstruálja Willmanns is (II, 258 §) a képző idg alakját. E hangsúlynak a képző genesise is megfelel. Akár az e/o-tövek e-jéből való, akár az ?-tövek, vagy a -jan igék i-elemét látjuk az -ipô képző i-hangjában, mindegyik esetben szóhangsúlyos i-elemmel társult az idg -ta-képző ; természetes, hogy ezen különböző eredetű i-elemek a ta-képző előtt is szóhangsúlyosak voltak az idg és ősgerm. nyelvben. Az umlaut nagy része valószínűleg már az alapszónak tulajdonítandó. De ez azért nem ellenkezik föltevésünkkel, mert az -i- vagy -jan- tövű alapszó végén is hangsúlyos -i- okozta. — E képző germ, umlautjára vonatkozólag tehát szintén állíthatjuk, hogy a gyökérhangzó az idg-ban hangsúlyos nem volt, sőt nagyon valószínű, hogy az inducáló i hang az. ősgerm. szóhangsúlyt viselte. 15. X -niss -licli -ricli -skipi-képzők. 122. A testesebb germ.-képzők közöl tárgyaltuk immár a következőket : -iz — ir ; -ila(n) -ilô- ; in(ä) -(i)kin- (i)lin- ; -ini = injô-; -inga -(l)inga -(il)inga-; -ig-; -iska-; -ipa -(ida)-; ezek előtt általában kifejlődött az északi és nyugati germ, i-umlaut. Sikerült valószínűvé tennünk ezen képzőkkel alkotott szavak idg véghangsúlyát vagy legalább is ezen képzések umlautot szenvedő gyökérvocalisának idg és ősgerm. szóhangsúlytalan voltát.. Külön nem tárgyaltam a germ, ig jón, -ikôn, iskja- -itja-, -inklin-, isjôistra -ni, sm-n-képzőket, mert ezek részint nagyon csekély terjedelemben voltak termékenyek a germ, nyelvekben, részint i-elemíik más tárgyalt képzők i-hangjával vagy thematikus i (j) elemmel közös. Ép így vagyunk az egyetlen testesebb germ, igeképzővel (-inon: got. fraujinón, gudjinón). Ezen -inon képző első része a germ, -jan/jin képzésű névszókból való (frauja-jins, gudja-jins) és így ezen -in + ón képző i-elemét már tárgyaltuk. (95. §.) Itt még csak a germ.-német -niss- -lieh rich- skipiképzőkre akarok kiterjeszkedni. 123. A mi a nyag. germ, -nissi-nissjâ-nissi képzőt illeti, erre vonatkozólag a tudósok közt egyáltalán nincs egyesség. Nevezetesen az n és ss között váltakozó magánhangzókat igen különbözőképen magyarázzák. Itt csak az -i vocalis genesise érdekel. Van Helten (P. Br. B. 17, 298.) szerint ezen tisztán nyug. germ, i-vocalis nem eredeti, hanem assimilatió útján keletkezett: «Das i der Paenultima begreift sich als die Folge von regressiver, durch ein -i(-) der Folgesilbe hervorgerufener Assimilation». Ezen nézettel azonban homlokegyenest ellenkezik Brugmann véleménye (Grr. II

2 1, 446. o.) : «Vermutlich waren i und u in westgerm. -iss(u)-, -uss(u)- uridg i und w». A többi kutatók: Willmanns (D. Gr. II, 270. §. 3.), v. Bahder (Verbalabstr. 120. o.), H. Paul (P. Br_