Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

B. VI. .193, 266 s k.), Kluge (Nominale Stammb. 137—9. §.) sem egyik, -sem a másik fölfogást határozottan nem vallják. Részemről Brugmann nézetét valószínűbbnek találom. Erre több körülmény indít. Először is az, hogy Brugmann 1906-ban fönntartja nézetét v. Helten ellenében is, egyenesen utalva ennek ellenkező fölfogására (i. h.) ; azonkívül a többi képző analógiája is azt mutatja, hogy a -mss-képző «-je eredeti; hiszen az összes tárgyalt testesebb germ. képzők mind változó vocalissal bírnak: ila-ula, ing-ung, ig-ag etc. Ezeknél is az «-vocalist többnyire idg eredetűnek veszszük ; azonkívül a -niss- nemcsak -i- és ' -ja thematikus elemek előtt, hanem -a-u- előtt is -«-vocalist mutat. Egyébként a mi szempontunkból nem lényeges e kérdés, mert akár eredeti idg i, akár idg e-ből lett i van a -mss-képzőben, germ. umlautot okozhatott; bár nem az ősgerm. időbelit, hanem csak a későbbi nyug. germ. umlautot inducálhatta. Mert tudvalevőleg a germ. umlautnak is több korszaka van. Ezek közül az idg e-nek germ. «-vé változása következő « hatása alatt a legősibb. Ezt valószínűleg a gót nyelv is kifejlesztette. (H. Paul: P. Br. Beitr. VI, 82. : der Übergang von e zu i ist «wahrscheinlich in allen germ. Dialekten ganz übereinstimmend eingetreten, auch im got; in welchem der Unterschied von e und i später nur wieder verwischt ist».) Tényleg azonban ezen képző még nyug. germ. umlautot sem okozott, mert csak az ófn nyelv őrizte meg a képzőben az «-vocalist; az agsz., ófriez nyelvjárásokban azonban csak ritka (1. Kluge: Nom. Stammb. 138. §.) Ezen képzők csak a térítő papság irataiban kezdtek nagyon •elterjedni, mert alkalmasak voltak az elvont vallási fogalmak kifejezésére, így csak egy pillantást kell vetnünk a Symbolum Athanasianum ófn fordítására (Braune: Ahd Lesebuch 38.), s látni fogjuk a sok új alkotást -nissi, -nissi és -nissa képzővel; ezen újonnan alkotott szavak természetesen umlautot csak ritkán mutatnak az ófn-ben. A kfn nyelv már kezdi az umlautot kifejleszteni ezen képzéseknél is, ha máskülönben a szó megfelel -az umlaut kifejlődése föltételeinek. Az újfn-ben is csak az állandóbb, régibb képzések mutatnak umlautot: Verständnis, Empfängnis, Behältnis, Fäulnis, Eräugnis ( = Ereignis) Zerwürfnis, Gedächtnis, Gefängnis, Begängnis, Begrebnis, Verlöbnis, Verhängnis, Bekenntniss (= hitvallás). Ezek mind régibb képzések, vagy az ófn, vagy a kfn-ben megvoltak már. (Willmanns: D. Gr. II, 272. §. 2.) Korai újfn képzések szintén kifejlesztették már az umlautot : Bündnis (= szövetség), Verhältnis, Gelöbnis, Vermächtnis, Erträgnis etc. Willmanns szerint (D. Gr. II, 272. §. 4.) az ófn és kfnből átörökölt nis képzések közöl csak kettő : Verdammnis és Erlaubnis nem fejlesztették ki az umlautot; a többi újfn umlautnélküli -ms-képzés mind egészen új keletű szó. 124. A mi most már e képző hangsúlyát illeti, az ó- és kfn-ben mellékhangsúlyt viselt, az újfn. többesben máig mellékhangsúlyos. Ez az