Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

ben pedig ehelyett ófn t =» germ d lép fel, ami a Verner-íéle törv. szerint a következő szótag hangsúlyos voltát bizonyítja, ép úgy, mint: ófn fater= ffadár. Brugmann (Grundriss

, II, 1, 147. old.) csak az óind és germ. nyelvet tartja irányadónak ezen képző idg hangsúlyának megállapításában : «2. -ino- Suffixbetonung ergibt sich als ursprünglich aus dem Ai. und aus ahd magat-in neben mag ad.» Ebben Brugmannal egyetértenek a többi tudósok is; Hirt (Der Idg Akz. 316. §.) «Das Suffix -ino- betonte vornehmlich das i.» Valamint Kluge (Nom. Stamrnb. 198. §.) : «Die ursprüngliche betonung solcher bildungen war nach dem Sanskr. zu urteilen: -ina- und seltener iná-.» Úgy hiszem, nem szükséges tovább bizonyítanom, mert az eddigiek után is kimondhatjuk már, hogy ezen germ. umlautot okozó Beiern is a szó főhangsulyát viselte az idg és ősgerm.-ban. Jegyzet: Volt a nyug. germ.-ban még egy kicsinyítő képző: -(in)kl(in

(Kluge: Nom. Stamrnb. 63. §J melynek eredete nincs még bizonyosan megállapítva. Az első -in- eleme semmikép sem közös az idg -ma-képzővel, hanem talán • az -en-tövek tővége, (Kluge : Nom. Stamrnb. 33. old.) Az agsz.-ban incel- a képző alakja, az ófn-ben (n)klî(n). A -kl-, mely a gót: ainakls (elhagyatott) képzésben is megvan, valószínűleg az elébb tárgyalt -kín és lm képző kezdő elemének összetétele. Ez nagyon fiatal képzője a nyug. germ.-nak, úgyhogy az agsz. sem ismeri még előtte az umlautot, ezért nem is tartozik föladatunk, a germ. i-uml. körébe. 10. Az -hú, -injo-képző. 112. Az előbbi -ina képzőtől nagyon meg kell különböztetni ezen nőnemű főneveket képző germ. és idg képzőt. Hogy mily lényeges különbség van köztük, azt még manap is látjuk újfn megfelelőikben. Az előbb tárgyalt germ. -ina az újfn-ben vagy mint -ein, vagy (melléknevek után) mint -en jelenik meg, míg a nőnemű -ini képző az újfn-ben csakis -in alakban szerepel. A két képző összeelegyedése a középfelnémetben megkezdődött ugyan, mert a nőnemű -in képzőt néha hosszú i-vel használták, de ezen összeelegyedés tovább nem fejlődött. A gótból csak egy ilyen képzést ismerünk (Saúrini-jós = syriai nő), az északi germ-ban sem volt productiv e képző; az angolszászban mindössze néhány, 'szolgáló'-1 jelentő szó van: Jnnen (/>egn), wylen (< wealh), scylcen (< scealc). Legtermékenyebb volt e nőnemű képző az ó-, közép- és új felnémetben. Azonban tudjuk, hogy ritkábban fejlődik ezen képző előtt umlaut: összesen csak hét-nyolcz kfn szóban találtam umlautot: groevinne, gütinne (= Göttin); gestinne, nővendég; menninne= férfias nő; skelkin (skalk) szolgáló, nerrin (narr) pfeffin (pfaff) vüchsinne