Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

A gótban még csak e/o thematikus elemmel bővült e képző, s így aztán semleges kicsinyítő főneveket (gaitein-, qinein-, gumein-) vagy hozzátartozást, valamiből valót jelentő mellékneveket képzett (aiweins, staineins, barizeins). Ugyanily formájában megvan a képző az északi és nyugati germ.-ban is, természetesen umlautot okozó hatással. Azonban mint másutt, úgy itt is gyakori, főleg a ném.-ben, az umlaut analógiás mellőzése. (Brugm: Grdr. Il

2 1, 188. §, Willmanns: D. Gr. II, 327. §., Kluge: Nom. Stammb. 198. §.) Ily képzések : ófn : guld-in — aranyból való ; « irdin = agyag-ból való ; « girstin (

g erste) — árpából való ; « hulzin (holz) = fából való ; « hesín (haso) = nyul-tól,-ból való ; « hurwîn (horo) = sáros; « russín (hross) = lótól való ; « tennin (tanna) — fenyőből való; « kelbirin (kalb) = újfn kälbern, = borjúból való; « lembirîn (lamb) = újfn lämmern = birka- ; kín : mennin (

mann) = férfias ; « wüllin (wolle) = gyapjúból való; « wulfin (wolf) = farkastermészetű; « vüchsín (fuchs) = rókától való, vulpinus ; « hüeninn (huon) — újfn hűhnern = tyúktól való. Ezen -ir főnevek -f- ín képző létrehoztak egy termékeny újfn -ern képzőt; mely előtt rendes az umlaut: hölzern, hörnern, gläsern, stählern, thönern, lüstern, schüchtern etc. Néhány ófn -ín kicsinyítő is van, mint a gót : gumein, qinein és gaitein etc. Szintén umlaut fejlődik ki bennük: ófn: magatîn - kfn: megedin, megdin — leányka; ófn: fulí(n) (< folo), kfn: füli(n) = Füllen n — csikó ; ide tartoznak : ófn : ambar (akó) kies. embrín (kis kánná) ; frank: ferken (malacz), küchen (csibe), valamint a sváb: Ani (öregapó) Augi, Füessi, Hcisi, Ohri etc. hol az -n már lekopott, de a többesben megvan. (Willmanns i. h: 327. §.) Ugyancsak az e/o -decl-hoz tartozó -in képzések az ófn -lin-, -kinvégű kicsinyítők; ezen képzők természetesen az -l- és -k- előtt más és másféle hangokat mutatnak, a mi az alapszó végzetétől függ. Akárhányszor nem dönthető el, hogy az umlautot már az alapszó tővégződése, (főleg ha -Hin a képző) vagy a -Un inducálja-e. Ófn chorb (kosár), belőle a dem. churbili(n)- ófn troc (teknő) > trugili(n) ; -ófn rocch (kabát) > rucchili(n) ; ófn loh (nyilás, lyuk) > lucchili(n) -ófn sper (dárda, gerely) > spirilí(n); -ófn brant (üszök) > brentili(n) ; -ófn garda (maroknyi, kéve) > gerbili(n), a középfelnemet irodalomban csakis a