Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

umlaut, hol szabály szerint meg kellene lennie, viszont megvan az ófn kfn sg.-ban is, hová gyakran a pl.-ból ment át. — Azonkívül más tövek is többször fölvették az umlautot az i-tövek mintája után. (Gäste szerint Täge.) Következő példák nem bizonyítani, csak illustrálni fogják az i-declinatióhoz tartozó tövek umlaut-jának elterjedését az egyes nyelvekben. A mi az óé, nevezetesen az óizl.-nyelvet illeti, szabályszerűen a pl.-nom. és acc.-ában valamennyi i-tőnek umlautot kellene mutatnia, a hosszú gyökerűeknek még sg. acc. és nom.-ában is. De általános az analógiás kiegyenlítés : vagy végig uml. van, vagy egy esetben sem, vagy pedig véges-végig kétféle tő használatos párhuzamosan: umlautos és mellette umlautnélküli is. Azonban sokszor az óész.-ban még nincsen meg az umlaut, csak később az északi nyelvjárások külön életében fejlődik ki. (Noreen: Altnord. Gr. I

3 382 §, II, 409 §.) A következőkben néhány olyan példát akarok fölsorolni, melyek már az egyes számban is mutatják az umlautot: óizl. : gestr (vendég), gUpr (rossz tett), lypr (ember), bekkr (pad), bekkr (patak), belgr (tömlő) ; bepr (ágy), byr (falu) < bu-an ; dry~kkr (ivás), dykr (lárma), dynr (zaj), glymr (csörömpölés), gnyr (zaj, zörej); hlymr (zaj) ; Icrytr (hortyogás), hylr (mélység), hyrr (tűz), Jcylr (a hideg), mergr (velő), reykr (füst), sekkr (zsák), skroékr (kiabálás), skykkr (megrendülés), strengr (istráng); stynr (sóhajtozás, nyögés). De van aztán az óizl.-ban sok umlaut nélküli i-tő, melyek azonban később az egyes nyelvjárások külön életében az umlautot kifejlesztik: így: óizl.: skurf>r = ós véd : skyrp (nyírás), stcipr = ógottlandi : stepr (hely, állás), stiddr = ósvéd : styld (lopás), sultr = ósvéd : sylt (éhség), slagr = ógottl. : slegr (húrpengetés). Talán legnagyobb kiterjedésű az i-decl. umlautja az agsz.-ban. Itt nemcsak a többes, hanem az egész egyesszámban is kifejlődött és aránylag nagyon csekély a kivételek száma, melyek nem mutatnak umlautot. Sievers (Angelsächsische Gramm? 261 §) összesen csak négy ilyen umlautnélküli i-tövet említ. Umlautot mutatnak például : hype (csipő), hyse (ifjú), byre (fia), hyje, myne (gondolat), pyle (vánkos), ry^e (rozs), óyle (beszélő), sele (terem), mete (étel), mere (tenger), he^e (sövény), hete (gyűlölet), sleje (ütés), bryce (törés), bryce (szokás), bryne (égés), by^e (hajlás), cyme (érkezés, jövet), cyre (választás), dryre (esés) ; dyne (lárma), flyje (röpülés), fytel (öntés), ly^e (hazugság), lyre (elvesztés), fore-nyme (prae-sumtio), ryne (futás, cső) ; scyfe (toló), scyte (lövés), sype (ivás), bend (kötelék), bielg (tömlő), brœw (szemöldök), |iest (ven-