Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából
dég), ^ylt (bűnösség, adósság, teher), lyft (levegő), streng (istráng), dryne (ivás), fiell (esés), fenj (fogás) ; fiyht (röpülés) hlyst (hallás), hyht (remény), tylnt (nevelés), dyrst (szomj), wyvp (dobás). Láttuk tehát az északi és nyugati germ. nyelvek egy-egy képviselőjéből, hogy ezen umlaut is a germ. időbe nyúlik vissza. A mi a németet illeti, itt általánossá csak a többesben lett az umlaut. Bár az ófn és kfn-ben nem ritka a sg. gen. és dat. umlautja, de az újfn egyes számban csak akkor lép fel az umlaut ezen i-töveknél, ha a többesszámú alak egyesszámú jelentést vett fel, mint pl. Lüge, Säule, Stätte, Hüfte, etc. a bajor. dial, azonban gyakran megőrizte az umlautnélküli singularist lüg, Hod etc. Rövidség és egyszerűség kedvéért csak az újfn alakban sorolok fel néhány példát. De megjegyzendő, hogy már a kfn-ben általános a többesszám umlautja, az ófn-ben még csak az a-gyökérhangzósok mutatják, ha a következő mássalhangzók esetleg meg nem akadályozták. Germ. i-umlautot mutatnak tehát a köv. német i-tövek: Gast-Gäste, Ast-Aste, Bach-Bäche , Balg-Bälge, Macht-Mächte, Schlag-Schläge, WurfWürfe, Flug-Flüge, Guss-Güsse, Fall-Fälle, Verlust-lüste, SchussSchüsse, Schluss-Schlüsse, Zug-Züge, Verdruss-drüsse, Bruch-Brüche, Kluft-Klüfte, Spruch-Sprüche, Lauf-Läufe, Zunft-Zünfte, Gunst-Günste, Haut-Häute, Vernunft-nünfte, Ankunft-lcünfte, Bank-Bänke, TrankTränke, Trunk-Trünke. Schlund-Schlünde, Sack-Säcke, Strang-Stränge, Brauch-Bräuche, Luft-Lüfte etc. Nem tartozik ugyan ide, mindamellett egy-két szóval érinteni akarom azt a kérdést is, hogy a mai német miért mutatja oly szabályosan a többesben az umlautos, az egyesben az umlautnélküli tövet, holott az ófn és kfn i-töveknél a sg-ban is elég gyakori az umlaut. Úgy vélem, ennek okai nem csak a germ. decl.-ban keresendők, hanem a 'differenzierungs-trieb'-ban. Miként az -er végű többeseknél, úgy itt is jó eszköznek bizonyult az umlaut az egyes és többes világos megkülönböztetésére. 87. Annak megvilágosítására, hogy az északi és nyugati nyelvek egyaránt kifejlesztették az i-tövek umlautját, hogy tehát ezen i-umlaut közös germ. jelenség, ezen tények megvilágítására — ezek bizonyítása ugyanis nem czélunk — elegendők az előbb fölsorolt példák. Áttérünk most ezen ?'-tövek ősgerm. ill. idg szóhangsúlyának kutatására. Föltűnő az előző példákban a sok u és ü gyökérhangzó. Ha figyelembe veszszük, hogy a germ. -i-tövek legnagyobbrészt deverbalis névszók, akkor nyilvánvaló, hogy az igéknek germ. w-hangzós, gyönge ablautfokos tövéből képződtek ezen névszók. Néhány példa meg fogja világítani e tényt. Wurf- Würfe a werfen ige germ. *tvurp gót waúrp idg leggyöngébb ablautfokos tövéből van képezve: *wurpi. — Flug-Flüge az
