Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

A germ. i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából

speciális physiologiai okai közt fontos, talán legfontosabb szerepe van a magánhangzók acustikai erejének, tehát szóhangsúlyuknak, azt a magyar nyelv progressiv illeszkedésének tökéletes kifejlődése a szóeleji hangsúly mellett, Balassa 48. §. és Sievers-nek az előző §. idézett állításai is sejtetik. Figyelmemet még jobban ez irányba terelték Wundt-nak az 51. §-ban tárgyalt föltevései, hogy t. i. a magánhangzó hasonulás iránya elsősorban az illető két magánhangzó acustikai, hangsúlyos erejétől függ : «Hieraus erklärtes sich, dass .... die progressive (Assimilation)

1 die akustisch wirksamsten, die Vokale trifft». (Die Sprache

2 I., 429. o.) Ezígy is van a magyar magánhangzóilleszkedésn é 1. Az acustikailag erősebb vocalishoz hasonul, az acustikailag gyöngébb. Annál föltünőbb tehát, a mint már rámutattam, hogy a germ.-ban az acustikailag erősebb vocalist hasonította magához egy acustikailag sokkal gyöngébb hang. — De hátha Wundt föltevése a germ, magánhangzók regressiv hasonulására is áll? Hátha azon a germ.-ban acustikailag már gyöngébb hang az ősgerm.-ban és idg.-ban acustikailag még az erősebbik volt? Hátha a germ, vocalisok assimilatiója (az umlaut) azért regressiv, mert az idg.-ban és (a speciális germ, szóhangsúly kifejlődése előtt) az ősgerm.-ban is általános szóvégi hangsúly uralkodott s így a később hasonuló gyökérvokális volt acustikailag a gyöngébbik a szóban. E föltevések bebizonyítását kíséreljük meg a következőkben egész részletességgel a germ, i-umlautra vonatkozólag. Mindenegyes germ, umlautot inducáló i (j) elemet külön-külön fogunk kutatni az idg szóhangsúly szempontjából és vagy ennek főhangsúlyos voltát, vagy legalább is a hasonuló vocalis szóhangsúlytalan voltát valószínűvé tenni. [V. FEJEZET. A germ, i-umlaut egyes esetei az idg szóhangsúly szempontjából. 59. Mielőtt e részbe belefognék, úgy hiszem, szükséges röviden tájékozódnunk az idg és ősgerm. szóhangsúlyról általában. Csak az erősségi (ex-spiratoricus) szóhangsúlyról van szó. Az idg nyelvek részint szabad, részint kötött szóhangsúly ú a k. Brugmann (Orundriss I

2 2, 949. 1.) szerint az első csoporthoz, a szabad hangsúlyúakhoz tartozik az ősgerm, «zur Zeit der Wirksamkeit des Vernerschen Gesetzes», a másodikhoz, a kötötthangsúlyúakhoz a germ, «seit Entwicklung der Anfangsbetonung». 1 Az összefüggés végett én szúrtam közbe e szót.