Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Az umlaut regressivitásának psychophysikai megokolása

akkor csak ezek döntenek. Hivatkozott erre már Borries Emil, Balassa, valamint Szabó Sándor is. (1. 48. p.) Azonban jelen föladatunk nem a regressivitás lelki okainak kutatása, hanem csak a germ, umlautregressiv voltának egyik hangphisiologiai, phonétikai okára, a hangsúlyra akarunk rámutatni. 57. Tudtommal eddig az assimilatió irányának hangphysiologiai okait sem igen kutatták. Sievers phonetikájában erre vonatkozólag, sajnos, hiába kutatunk. Balassa «Magyar phonetikájá»-ban pedig a magánhangzók illeszkedéséről szó sincs, ennek irányáról s ez irány okairól még kevésbbé. Azonban a mássalhangzók hasonulásánál igen helyes észrevétele a gyakori regressivitás okának megjelölése. (Magyar fonétika, 99. pont.) «Ennek oka az, hogy a második mássalhangzó mindig szótagkezdő hang s mint ilyen erősebb nyomatékú az őt megelőző szótagvégző hangnál». —Érdekes, Sievers phonétikájának legelső kiadásában szintén található egy kis megjegyzés, mely az assimilatió irányának magyarázatául a hangsúlyra utal, mely megjegyzést azonban Sievers utóbb elhagyott: («Grundzüge der Lautphysiologie»

1 137. o. jegyz.) «Uebrigens ist noch zu erwägen, ob nicht ein Zusammenhangzwischen den verschiedenen Assimilationsrichtungen und der Wortaecentuirung besteht. Die Betonung der ersten Silbe des Wortes in denural-altaischen Sprachen würde dazu wenigstens stimmen». Ügy látszik Sievers phonétikája későbbi kiadásaiban azért hagyta el e megjegyzését, mert újabban az ural-altáji (s így'a finn-ugor) nyelvekről sem tartják ősinek, eredetinek a szóeleji hangsúlyt. Azonban nem tartozik föladatunk körébe e nyelvek magánhangzóilleszkedése. 58. A regressiv assi mi latióról szóló általános fejtegetések befejezéseképen megállapíthatunk tehát annyit, hogy ezen hasonulás irányának megokolására eddig még kevés kísérlet történt; a lélektani képzettársulás és anticipátió nem okát adja, csak psychikai lefolyását és lehetőségét magyarázza. Hogy a társuló képzetek között melyik tolul erősebben a tudatba, melyik lesz tehát a hasonító és melyik a hasonuló, annak első sorban physikai, hangphysiologiai okai vannak. Ezek részint általánosak, részint speciális okok. A hangok ejtésének folytonosan hullámzó ingadozása, a könnyebb kiejthetésre való önkéntelen hajlam (

Cbequemlichkeit"), a beszélő szervek esetleges lassankinti megváltozása külső természeti viszonyok és hatások következtében, népfajok keveredése, a tökéletlen átvétel az ifjabb nemzedék által, ezek mind oly általános physikai és hangphysiologiai okok, melyek minden lassankinti hangváltozásra s így az umlautra is vonatkoznak. Vannak aztán speciális hangphysiologiai okai is a különböző assimilatióknak. Természetesen más speciális okai vannak a mássalhangzók és más a magánhangzók assimilati ójának. Hogy ez utóbbi assimilatió