Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

ben minő hatással volt és van az újkori philosophia — csak a modern theologiai tévedésekre gondoljunk — az előtt világos az említett kapcsolat. Növendékeink mint tanárjelöltek oly ismereteket hoznak át a theologiára, a melyeket amúgy csak nehezen lehetne velük elsajátíttatni. A tanárképzői stúdiumok s a theologiai tanulmányok párhuzamos beosztása mindenesetre nehézségeket okozott és sok időbe került, míg e parallelismust czélszerűen el lehetett rendezni, úgyhogy kártékony rövidséget egyik ágazat se szenvedjen. E kétféle, látszólag teljesen különleges tanulmány nagyon is összeférő, mint már említettük, s most még nevezetesen azt kell kiemelnünk, hogy a theologiai szaktárgyak viszont nagy mértékben szolgálják a tanárképzés ügyét is. Már Kruesz Krizosztom főapát utalt arra a sokszerű vonatkozásra, mely a theologiai és a tanárképzői tanulmányok között fönnáll.

1 S valóban a dogmatika, valamint az egyháztörténet a biblikus tanulmányok, főleg a szövegértelmezés tanulmánya köréből szinte özönével lehetne fölemlíteni a philosophia s illetőleg a világtörténelem és a philologia studiumára nézve a párhuzamos, egymást fölvilágosító és mélyítő kapcsolatokat. A theologiai tanulás tehát nemcsak hogy kárára nincs a tanárjelöltnek, sőt inkább látókörét kiszélesíti. Paulsen nagy történeti müvében sokszor rámutat arra, hogy a theologusok pusztán theologiai képzettségük alapján mily kiváló középiskolai tanárok voltak, nem is szólva nevelő eljárásuk sikereiről, mert ők a szakemberek némelyikének egyoldalú tanító iránya helyett mindig az egész ember nevelésére szoktak törekedni.

2 S hogy mennyire fontos általában a theologiai műveltség bármely szakbeli s még világi állású tanár részére is, azt sem kell hosszasan fejtegetni ; mert hiszen a papság után a köztisztviselői állásban lévők közül mindjárt a tanárság elsősorban hivatott arra, hogy az anyagelvi világnézet helyett erkölcsi ideálok követésére nevelje az ifjúságot.

3 Kétségtelen azonban, hogy a theologiai és tanárképzői tanfolyamok együttes végzése nagy terheket rak növendékeink ifjú vállaira. Ezt akként igyekszünk ellensúlyozni, hogy nem terheljük túl ifja inkát fölös számú órákkal, hanem a kevesebb órát szorosan megszabott rend szerint annál inkább iparkodunk kihasználni. Tekintetbe veendő továbbá az a körülmény, hogy viszonylag nagyon kis számú tanárjelölttel van dolgunk, s van több olyan óra, a melyen csak egy-egy tanárjelölt van jelen, a kivel ennek folytán a vezető szaktanár csekélyebb idő alatt is, helyes beosztás 1 Rámutatott erre föntebb említett főrendiházi beszédében. 2 L. Friedrich Paulsen: Geschichte des gelehrten Unterrichts auf den deutschen Schulen u. Universitäten. Leipzig, 2. Aufl. II. B. (1897.) 391. 502. 1. s egyebütt. 3 V. o. Dr. Wilhelm Fries : Die Vorbildung der Lehrer für des Lehramt. München, 1895. 5—6. 1.