Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
Az umlaut fogalmának fejlődése
hogy — a könnyebb, egységesebb, folyékonyabb kiejtésre való öntudatlan, önkénytelen ; szinte reflex-szerű törekvés. . A nyelvi jelenségeket psychikai oldalról újabban főleg H. Paul (Prinzipien der Sprachgeschichte. 4 Halle, 1909) és W. Wundt (Völkerpsychologie I. Die Sprache. 2 Leipzig, 1904) magyarázták éles megfigyeléssel, elmélyedő gonddal, de sajnos, nagyon eltérő, lélektani alapon, s ezért sokszor ellentétes eredménnyel. 32. Wundt az umlautot (Die Sprache 2 1, 413. o.) a regressiv assimilatió egy fajának tartja és az associativ eontact-hatások közé sorozza; contact-hatáson Wundt közelről való hatást ért, ellentétesen az associative 'Ferne wirk un g' fogalmával, hol nem egyazon, vagy szomszédos szó hangjai hatnak egymásra, mint a contacthatásoknál, hanem egymástól távolabb eső szavak, ill. ezek hangjai hatnak egymásra. — A regressiv assimilatiónak ő sem ád más lélektani magyarázatot, mint a melyet az előző pontban Sievers-né\ láttunk. «Wo die regressive Assimilation vorherseht, wie bei den Indogermanen, da wird man annehmen müssen, dass die Gedankenbewegung vorzugsweise vorwärts, den kommenden Vorstellungen zugewandt sei.» (Die Sprache 2 1, 423. o.) — Azonban kiemelendő egy momentum, hogy associativnak mondja a regressiv assimilatiót és így az umlaut-ot is: «Nicht bloss bei den beiden Formen der Assimilation, sondern auch bei der Dissimilation... sind jedoch assoziative Einflüsse als notwendige Bedingungen vorauszusetzen.» (419. o.) Tehát Wundt utalt rá különös nyomatékkal az összes assimilatióknak és így umlaut-nedv is associativ, hang képzettársul ás voltára. Az átalakító hang ejtési sajátosságainak képzete a tudatban az előző mással- és magánhangzók mozgásérzetével, sőt ezek képzeteivel egy azon időben jelenik meg, s így a különböző képzetek társulnak s egymásra hatnak. Hogy az umlautnál miért rendesen az időben később föllépő hang képzete az erősebb, vagyis, hogy miért rendesen regressiv az umlaut, arról később lesz szó. 33. Herrn. Paul a hangváltozások általános kérdéseinek tisztázásával az umlaut fogalmát is mindinkább világosabbá tette. Paul szerint ( Prinzipien' 4 55, 56. old.) az összes lassankinti hangváltozások, s így az umlautnak is főoka, előfeltétele abban rejlik, hogy a beszélő szervek mozgásának képzete az egyes hangok színezetének végtelen kicsiny «variabilitása» folytán eltolódik. Miként a legjellegzetesebb kézírás, mondja Paul, sem alkotja sohasem teljesen egyformán ugyanazt a betűt, úgy egyazon hangot sem fogja az ember soha teljesen egyformán kiejteni. A kiejtésben hullámzások lesznek, s e különbözeti hullámok hol egyik, hol a másik irányban lesznek nagyobbak. így az a hangra vonatkozólag id. műve egy másik helyén (61. old.) ezt mondja: «So kann z. B. das a sich zwar nach und nach in alle möglichen Vokale wandeln, aber
