Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
Az umlaut fogalmának fejlődése
die Richtung in der es sich bewegt, kann zunächst doch nur entweder die auf i oder die auf u sein.» A bizonyos irány ú hangfejlődésnek, hangváltozásnak második okát már a könnyebbségi momentumban keresi: (Prinzipien 4 56. o.): «Die Ursache warum die Neigung zur Abweichung nach der einen Seite grösser ist, als nach der andern, kann kaum anders worin gesucht werden, als dass die Abweichimg nach der ersteren den Organen des Sprechenden in irgend welcher Hinsicht bequemer 1 ist. Hogy tehát az i-umlautnál az a-hang ejtése inkább az i-irányban hullámzik, s így arra tolódik el fokozatonkint a hangképzete, annak physiológiai oka az ejtés könnyebbsége, psvchikai oka pedig az előre siető képzettársulás. 34. Wundt ezt a könnyebbségi momentumot, mint okot tagadja: ( Die Sprache 2' 1, 416. o.): «Dass die meisten Assimilationen und Dissimilationen eine «Erleichterung der Articulation» mit sich führen, ist unbestreitbar. Der Fehler liegt nur darin, dass man diesen Erfolg wieder zur Ursache macht, was er unmöglich sein kann. « Wundt azonban itt figyelmen kívül hagyja azt, hogy lehet egy jelenségnek többféle és többrangú oka. Részemről inkább Paul fönt vázolt nézetéhez csatlakozom, mert Wundt positiv véleménye az assimilatió okáról — csekély nézetem szerint egyáltalán nem fogadható el. Ő, a mint láttuk, visszautasítja a jóhangzás és kényelmesebb, könnyebb, folyékonyabb kiejthetés elméletét, mint az assimilatió psvchikai okát, hanem tiszta véletlennek tulajdonítja t. i. egyes, egyéni elszólás, elhibázás « Versprechen» jelenségének: (Die Sprache 2 1. 417. o.) «Entscheidend sind hier vor allem die diesen generellen analogen individuellen KontaktWirkungen, die uns bei den Erscheinungen des sogenannten 'Versprechen s' entgegentreten». 35. Ezt a fölfogást sehogyan sem lehet az umlaut kifejlődésének módjával összeegyeztetni. Ugyanazon ok, amiért az egyik az i előtti a-t a lehető legkisebb különbözettel nyíltabban mondotta, ugyanazon ok ugyanakkor a másikra, másokra, egész nyelvjárásra hathatott. (Paul: Prinzipien 4 36. §. s. köv.) Hiszen például a gasti > gesti és egyéb szavakban az a-nak e-vé változása nagyon csekély, észre nem vehető lépésekben történt. Sem a beszélő, sem a hallgató észre nem vette, hogy az e-hez a rendesnél csak valamicskével is közelebb eső a-hangot. ejtett. — Nem lehet ezen elváltozás megindulását azért sem «Versprechen» — jelenségekből magyarázni, mert hiszen H. Paul szerint (i. h.) minden hang, főleg minden magánhangzó kiejtése végtelen kis határok közt ingadozik. A hányszor az a 1 Már Paulnát dült betűkkel.
