Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Az umlaut fogalmának fejlődése

német korban sok esetben beáll az umlaut, midőn az inducáló i (j) hang már rég lekopott, vagy határozatlan e-féle hanggá színtelenődött. Ez esetben a palatalisaló erő csakis az eredeti i (j) előtt álló mássalhangzóban kereshető. Hogy ilyen eredeti i, j előtt álló mássalhangzók jésítve lesznek, s aztán az előttők álló vocalist is palatalisálják, arra példákat a szláv nyelvekből említ. így gondolja a német umlaut lefolyását is : az inducáló i (j) az előtte álló mássalhangzókat palatalisálta, jésítette — hogy úgy mondjam — mouillierozta; aztán ez a mouillierozott mássalhangzó (vagy mássalhangzó-csoport) palatalisálta csak az előtte álló tőmagánhangzót. «Das wesentlichste ist hierbei, wie Böhtlingk nachgewiesen hat," dass die Veränderung des Vocals abhängig ist von dem mouillierten Consonanten, nicht etwa vom Vocal der folgenden Silbe.» «

Aehnlich haben wir uns wohl auch die Entstehung des deutschen Umlauts zu denken.» «Unmittelbar afficiert der Vokal stets nur den vorausgehenden Consonanten, der dann seinerseits durch die veränderte Beschaffenheit des Mundkanals den vorausgehenden Vokal zur Assimilation zwingt. Wir haben also für den deutschen Umlaut beispielsweise folgende Stufenreihe von Entwicklungen anzunehmen: scôni scone schoene schoene.» 24. Mondanom sem kell, hogy e magyarázatnak is sok nehézsége van. Az egyiket, a mint a jegyzőkönyvből látszik, a gyűlésen szintén jelenlevő Braune Vilmos a fölolvasás után élőszóval adta elő. Braune szerint ugyanis a jésített mássalhangzókat a mai német nyelv nem ismeri. Az umlaut nagy kiterjedése mellett már csak kellett volna a mássalhangzók jésített voltának is maradnia valami nyomának, mint megvan az oroszban is, melynek analógiájára Sievers folyton hivatkozott. Sievers e nehézséget a mouillierung lassankinti eltűnésével magyarázza és azzal, hogy néha az oroszban is eltűnt a jésítés. Azonban bizonyítani nem tud, csak megismétli fölolvasásának érveit, hol az újgörög nyelvek analógiájára hivatkozott és szerényen csak ennyit jegyzett meg: «Das Schwinden der Mouillierung und das stärkere Auftreten des Umlauts werden Hand in Hand gegangen sein». 2»"». A másik nehézség pedig az, hogy van akárhány mássalhangzó, mint b, m, p, melyeknek jésített ejtése, mouillierung-ja lehetetlen. Érezte ezt maga Sievers is. Phonetikájának már első kiadásában is egész másként, óvatosabban magyarázza a mássalhangzók közvetítő szerepét. Kiterjeszkedik itt már az ^-umlautra is; a mouillierung és labialisierung most már csak: «i- und u-Stellung, die in dem Consonanten enthalten ist». (Grundriss der Lautphysiologie} [1876.] 31. §. jegyz.) Sievers phonetikájának újabb kiadásaiban is fönntartja az umlaut-ról 1872-ben adott magyarázatát, (Grundzüge der Phonetik? 1901. 765. §.) csakhogy még óvatosabb, általánosabb fogalmazásban: «Seltener wirkt hier