Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Az umlaut fogalmának fejlődése

A GERM. I-UMLAUT. 295 i der umlautende Vocal direct auf den umzulautenden (wie in ahd saßen = mhd. soejen•), gewöhnlicher treten Consonanten als Vermittler auf, indem sie die specifische Stellung des umlautenden Vocals durch Articulations m ischung in sich aufnehme n und so mit der des umzulautenden Vocals in Contact bringen». Első tekintetre is látható, hogy a mássalhangzó közvetítésének módja itt már sokkal szabatosabban van körülírva. Nem is szól az író a megtévesztő, kezdetleges mouillierung-ról. 'Articulationsmischung' fogalmán van a hangsúly e magyarázatnál. E szerint a p, b, m hangok is palatalisálódhatnak, bár ezeknél közönbös a nyelv állása. De ép ezért annál könnyebben foglalhatja el a nyelv ejtésük közben a következő magánhangzó helyzetét. A linguális ejtésű mássalhangzóknál pedig a nyelv mellső tömege a kemény íny felé articulál. Ebben áll tehát Sievers újabb fölfogása szerint a palatalisálás és így gondolja most Sievers a mássalhangzók közvetítését az ?'-umlautnál is. E fölfogás ellen nézetem szerint már nem tehető komoly kifogás. 2<>. Sievers 1872-ben adott umlaut magyarázata csak az i-umlautra, ennek is csak ófn és kfn eseteire vonatkozik. Phonetikájának előbb idézett magyarázata azonban általános érvényű ; vonatkozik az nemcsak az ófn, kfn i-umlautra, hanem a germán i-umlautra, az északi és ófn M-umlautra és germ, a-umlautra is. Mindezen umlautoknál az inducáló i, u, a hang már az előző mássalhangzó nyelv-állását átalakítja, vagv legalább is módosítja; ez a mássalhangzó aztán tovább hat a szó tőhangzójára; «Der i-Umlaut setzt also Palatarisierung, der w-Umlaut Rundung der zwischenliegenden Consonanten voraus.» (i. h.). Az a-umlautra vonatkozólag ezen mássalhangzó közvetítést nem mondja ki Sievers, de úgy hiszem, hogy a föntebb idézett általános érvényű sorokkal ezt is eléggé magyarázza. Az előző mássalhangzók ejtése közben már anticipáltatik a nyelvnek a-hangbeli állása, s így az előző tőmagánhangzó is közeledik az a hanghoz; 'bugana > bogán; (ginuman > ginoman). 27. Sievers elméletét legerősebben bizonyítja azon tény, hogy vannak mássalhangzó csoportok, melyek az umlaut kifejlődését hátráltatják, megnehezítik; ezek ugyanis az inducáló hang nyelvarticulatióját nehezen olvasztják magokba. Már Grimm is észrevette, hogy minél kevesebb a két vokális közti mássalhangzó, annál könnyebben és korábban lép fel az umlaut. «Ist hingegen position in der wurzel, so hegt sie den reinen laut länger.» (Deutsche Gramm.

2 I. 77.). Positio itt a latin prosodia jelentésében veendő, vagyis több mássalhangzót kell rajta érteni. Braune (P. Br. S. Beiträge IV. 540) kereste föl először azokat az úgynevezett positiókat, mássalhangzócsoportokat, melyek az umlaut beálltát sokáig megakadályozták: lit, hs, h -j- cons; l + t, l + b, I -f- cons, II; r -j- cons. Mint Braune maga mondja értekezése egyik jegyzetében,