Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Az umlaut fogalmának fejlődése

Kate volt, ki azonban végleges eredményhez jutni nem tudott, mert a fölosztás alapjául az új németalföldi ablauthangokat vette. Grimm ismerte föl először teljes számban a praeterito-praesentiákat is; e téren előmunkálója Hickesius volt, ki a «wait» igéről ezt már állította. A névragozást is történeti alapon osztotta fel erős és gyengére. Ebben Fulda nyomdokait követte. — Miként a flexió terén Hickesius, Fulda és ten Kate egyengették Grimm számára az utat, úgy a hangtan terén főleg Rask volt részint elődje, részint egyidejű versenytársa. A germ, 'lautverschiebung' terén vitássá tették Grimm, elsőbbségét Raskkal szemben ; épígy vagyunk e két tudóssal az umlaut kérdésében is. Az umlaut okát is mindkét tudós egy időben és egymástól függetlenül ismerte föl. 13. Rask 1818-ban kiadja régebben megírt óizland nyelvtanát svéd nyelven is. Egy a hangcserékről szóló külön fejezetet vesz fel e kiadásba, (

Anwisning till Islcindskán eller Nordiska Fornspraket, Stockholm 1818.), mely fejezet még teljesen hiányzott az 1809-ben Kopenhágában megjelent első kiadásból («Vejledning til det Islandske eller gamle Nordiske Sprog.»). E fejezetben mutat rá először, tehát nem sokkal, de mégis G r i m m e 1 ő 11, az i- és w-hangokra, mint az ié s u- u miaut okaira. (H. Paul : Grundr. I, 77. s köv. o.) 14. Mindamellett Grimmet szintén megilleti az umlaut okának fölfödözői dicsősége. Ő ugyanis 1819-ben megjelent «Deutsche Grammatik» czímű művében mutat rá legelőször arra, hogy az ófn. a hangot a következő i (j) hang változtatja át e-vé. E kiadás nem foglal magában hangtant, mint külön részt. Csak a többesszám tárgyalása közben tér ki az umlaut-ra is. Azonban 1822-ben kiadta a teljes német grammatikát; ennek egész első könyvét «

von den Buchstaben» czimen a germ, hangtan foglalja el. A II. könyv a flexiót, a III. könyv külön kötetben a szóalkotást tárgyalja. Ezen 1822-iki kiadásában már egészen rendszeresen tárgyalja kérdéses hangváltozásunkat. Rask idevágó műve 1818-ban jelent meg, Grimm pedig 1819-iki művében mondja ki először, hogy a második vagy harmadik szótag i hangja okozza az umlautot. Nem vette-e át RaskíóX e gondolatot? E kérdésünkre megfelel Herrn. Paul: Grundrissének 82. old.-án: «Auf diese (Auflage 1822) haben neben den für die erste Auflage noch nicht benutzten Schriften von Rask noch einige deutsche Arbeiten eingewirkt.» Paul e kijelentését még némileg bizonyíthatná az a tény, hogy a munka szedése 1818. szept.-ében készen volt, mert az előszó 1818. szept. 29-éről van keltezve. Az akkori közlekedési viszonyok mellett tehát egyáltalán nem valószínű, hogy egy 1818-ban Stockholmban megjelent művet már ugyanez év közepéig Kasselben használtak volna. Ha Grimm J. 1819-iki müvéről nem állítható is, annál inkább