Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre
Az umlaut fogalmának fejlődése
állítható 1822-iki kiadásáról, hogy Rask nagy hatással volt rá. Már a külsőben, a latin betiik használatában is RaskoX követte, ki erre első példát adott «Angelsaksisk Sproglaere. Stockholm. 1817.» czimű művében. Rask hatása alatt számos nézete tisztult; kialakult nagy művének hangtana is. Mi ezen 1822-ben megjelent műve alapján (Deutsche Grammatik. Von Dr. Jakob Grimm. Göttingen. 18%2.) kívánjuk rövid néhány szóban az umlat-ról szóló nézetét tárgyalni. 15. Grimm nagyjelentőségű grammatikájának talán leggyöngébb része a hangtan, mit már e rész czíme is elárul: « Von den Buchstaben». Az ő megfigyelései még nagyon is az írott betűhöz tapadnak. Nem helyez valami nagy súlyt a régi .betűk phonetikai értékének meghatározására. A hangok fölosztásában is némileg elmaradt kora, nevezetesen Adelung mögött. Abban a korban a magánhangzókat általában fölosztották hosszúak és rövidekre. A rövideket megint tisztákra (reine a, i, o, u) és zavarosokra (getrübte: ci, o, ü). Az utóbbi elnevezés okát Gottschednél megtalálhatjuk (1. 9. §.). Gottsched és kora ugyanis akusztice azt képzelték, hogy az ä egy közepes hang a és e közt, ö közepes o és e közt, ü pedig i és u közt közepes hangzású, tehát nem tiszta hangzásúak, hanem zavaros, határozatlan, közepes hangzásúak. — Ez ellen a fölfogás ellen már Adelung igen erősen tiltakozik; az 1781-ben megjelent «Deutsche Sprachlehre» czimű műve 1792-iki kiadásának 30. old.-án olvassuk már ez erélyes szavakat: «Ae, o, u sind lange Zeit von allen Sprachlehrern für Doppellaute gehalten worden, ungeachtet sie nur mit einer einzigen einfachen Oeft'nung des Mundes ausgesprochen werden. Eben so wenig verdienen sie den Nahmen der unreinen Vocale, indem ihr Laut in ihrer Art völlig rein ist». 10. Adelung erélyes és jogos tiltakozása ellenére Grimmnèl még mindig a régi fölfogást és elnevezést találjuk: ő is kétféle rövid vocalist különböztet meg: (Deutsche Grammatik [1822.] I. köt. 9. old.) «Der eintheilung der vocale in reine und trübe ist schon gedacht worden. Man könnte sie auch benennen dichte und dünn e. Zu den reinen gehört a, o, u, denen die trüben e, ö, ü entsprechen; zwischen beiden steht i eigentlich in der mitte, als keiner trüb un g fähig.» 17. Ez röviden Grimm nézete a magánhangzókról. Grimm fölosztásának ismerete fontos az umlaut-ról való nézetének megértése szempontjából. Ő így határozza meg az umlautot (Deutsche Grammatik, 1822. I. köt. 9. o.) : «Die von einem folgenden vocal bewirkte trübung (verdünnung) 1 des vocals der wurzel heisst man umlaut». Man merke: a ) macht, den umlaut zu zeugen, wohnt gerade jenem in 1 NB : e szó már Grimmnél is zárójelben van.
