Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Az umlaut fogalmának fejlődése

218. oldalon. Ö ugyan elkülönítette már az a > ä, o > ö, u > ü változásokat a többi hangváltozástól, de ezen elkülönítés korára termékenyítőleg nem hatott. 5. Schotteliusnak Ickelsamerre való hivatkozásában már láthatjuk, hogy Ickelsamer a maga korában és azután is sokáig kiváló tekintély volt. Az tény, hogy korának kevés oly önállóan gondolkozó grammatikusa volt, mint Ickelsamer (vagy a hogy ö maga írta a nevét: Ickels-hamer, Ickels-heimer.) A bajor hercegfiúk nevelője volt; ezek tanításában szerzett grammatikai tapasztalatait két iratában örökítette meg: 1) 'Die rechte weis aufs Jcürczist lesen zu lernen ... (1527) és 2) c

Ein Teiitsche Grammatika .. . (1534.) (Mindkettőt teljesen hű utánnyomásban kiadta: Heinr. Fechner: e

Vier seltene Schriften des 16. Jahrhunderts' czímen, Berlin, 1882. E kiadás szerint idézek.) Hogy mennyire önálló gondolkozó, mutatja azon tény is, hogy utóbbi művében már tiltakozik a latin grammatika szolgai utánzása ellen, a mitől a leíró német nyelvtan Gottschedig, sőt a XVIII. század végéig sem tudott szabadulni. Manap talán mosolygunk egyik-másik phonetikai meghatározásán; (pld. az e-ről «Disen laut gebe, die Geysz und schaf in jrem geschrey» Ein Teiitsche Gramm. A. VI.) mindamellett el kell ismernünk Herrn. Paul (Gtundr. d. germ. Phil. I, 21. o.) szerint, hogy a megfigyelés pontosságában utódai közöl a XIX. század elejéig senki utói nem érte. A Schotteliusiól neki tulajdonított kifejezést «mit einem geschah eltem Munde» azonban ő nem az ä, ö, ü hangokról mondja, hanem az o-ról : «Das I o I mit dem athem eines runden gescheübelten munds» (i. h. Ai VI2.) Az umlautra vonatkozólag nem szól ugyan változásról, hanem az umlautos ä, ö, ü hangokról azt állítja, hogy majdnem olyanok, mint a 0 u: «dieweil sie schier laute | wie das | a j o | u | werde sie auch mit diesen drey Buchstaben geschribe j oben mit einem kleinen übergeschribnem | e | oder tipflin verzeichnet : also | à j 0 | u | oder ä | ö | ü |.» (Ein Teiitsche Gr. A VII.) Különben a hangcserével keveset foglalkozik, mert könyve nem annyira grammatika, inkább stilistika. <í. Nálánál már sokkal bővebben foglalkozik az umlaut által eredményezett hangcserével Oelinger. (« Unterricht der Hoch Teütschen Spraach: Grammatica . . . 1573. Herausg. v. Willy Scheel. Halle, 1897.

j Tőle kezdve egészen Kloj)stockig egyszerűen 'mutatio' (változás)nak neveztetik ezen hangcsere s a nyelv többi hangváltozásaitól egyáltalán nincs megkülönböztetve. Az idézett mű 10. oldalán így szól : «Dividuntur vocales in mutabiles et immutabiles, more Gr ae cor um' Mutabiles sunt très a, o, u m u t a t u r in ä, ö, ü. » — Ugyancsak a görög grammatika után a két jegygyei írt umlautos magánhangzókat diphthongusoknak nevezi: «Propriae diphthongi sunt octo : áVel rr, övei 0,. ..» 11. 0. «Vocales diphthongi mutabiles ideo vocantur, quod in formatione