Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

Az umlaut fogalmának fejlődése

nominum et aliis orationis partibus mutationes recipiunt». — Látni való, hogy ő is, mint a régiek általában, Grimmnek "umlaut', 'brechung, és 'ablaut' jelenségeit egyszerűen cm u t a t i o'-nak tartja. Oelinger szól még ilyen 'mutatio'-ról a 11, 16, 18, 24, 46, 67, 69. old., ahol szintén csak «mutatio, mutatur» szavakkal közösen jelöli az 'umlat', 'ablaut' és cbrechung'-jelenségeit. Az umlautról tehát, mint külön nyelvi jelenségről még nincs fogalma Oelingernek. 7. Hasonlóképen van ez Joohannes Clajusnál. Ö a német nyelv eredetét még a bábeli toronynál keresi; fölfogása a maga korában, s utána is soká mértékadó volt. 0 is csak észleli a mutatiót, de okát, lényegét, történetét, fajait elődje sem, ő sem kutatja. (Grammatica Germanicae linguae M. Johannis Glaij Hirtzbergensis : Ex Bibliis Lutheri Germ, et aliis eius Libris Collecta. 1578. Altere deutsche Grammatiken in Neildrucken. Hrsg. v. J. Meier. II. Strassburg. Trübner 1894.) A 14, 15, 24, 45, 47, 69, 70, 71, 74, 101. oldalain tárgyalja azon jelenségeket, melyeket manap umlaut néven foglalunk össze ; azonban csak annyi az új benne előzőihez képest, hogy ő rokonoknak: 'cognatae' mondja azon hangokat, melyek eleven váltakozásban vannak. 14. o. : «cognatae sunt literae inter se, ideoque aliae in alias mut ant ur, sed non temere.» «Ex vocalibus cognatae sunt a et e, interque se permutantur certo modo in comparatione et déclin

atione nominum et in formatione temporum». 8. íme ez a nézetük a umlaut-ról a német grammatika legrégibb, XVI. századbeli képviselőinek. Egyáltalán semmivel sem találni többet ezek utódjainál sem. Egészen Gottschedig bezárólag az összes magánhangzóváltozásokat mutatio knak nevezték. Nem tettek különbséget a különböző változások közt ; nem is tehettek, mert okukat egyáltalán nem kutatták. 'Ablaut', 'umlaut', 'brechung' a régieknek egyformán változás volt. Csak észrevették a jelenségeket s «p e r m u tantur vocales Thematis» szavakkal valamennyit egyenlően jelezték. Mellékesen legyen megjegyezve, majdnem teljesen a Dionysios Thrax-féle görög-latin grammatikák befolyása alatt állanak; sehol sem az élő hang, hanem a «lit er a» a betű a beszéd tárgya, ezt vizsgálják. Körülbelül ugyanezen alapon áll még Gottsched is, midőn az â = ä stb. kétbetűs hangokat d i p hthongusoknak mondja a gör. a q> stb. mintájára. í>. Egyébként Gottsched, Adelung nagy elődje, a regulativ német gramm.-nak vele együtt legnagyobb képviselője e jelenséggel magával édes-keveset törődik. De annál pontosabban megszabja, hol kell e jelenségnek a név- és igeragozásban föllépnie. Magát a jelenséget, veränderung»-ridk mondja; a régiek "mutatio' szavát egyszerűen lefordítja. Az újabb időben, a nyelvészet elterjedt történeti irányának idejében Gottsched működéséről nagyon kicsinvlően szoktak nyilatkozni. Az igaz,