Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

V. Minthogy amaz életre erény által kell eljutnunk; már pedig az erényről sok dicséretet mondtak a költők, sokat a történetírók, legtöbbet a bölcselők : azért leginkább ezek iratait kell figyelemben részesítenünk. Hisz nem csekély haszon az ifjú lelkekre, ha bizonyos megszokást és közlekedést oltunk beléjök az erény iránt, minthogy aztán változatlanul megmaradnak azok a tanulságok, a melyeket zsenge korban mentől mélyebben csepegtettek szivökbe. Ugyan hát mit gondolunk, mire is czélzott volna Hésiodos ama versei költésével, a melyeket széltében hangoztatnak, ha nem arra, hogy az ifjakat az erényre buzdítsa? Rögös és nehéz — így szól ő 1 — sok fáradsággal és izzadsággal járó s meredek az az út, mely az erényre vezet; azért nem is mindenki szokott az út meredeksége miatt akár nekivágni, akár, ha nekivágott is, egész a csúcsig hatolni; pedig ha felhágott a csúcsig, akkor látja csak igazán, mily sima és szelid, más szóval mily könnyű és kényelmes az útja s mennyivel kellemesebb annál a másiknál, mely bűnbe visz s melyről ugyanaz a költő zengi, hogy a tömeg ezt szokta választani, mivelhogy közel esik hozzá. Csakugyan, én azt tartom, nem egyébért hirdette ezt a költő, mint azért, hogy az erényre buzdítson bennünket s mindenkinek tanácsolja, hogy kiki derék emberré igyekezzék válni s a fáradalmaktól elcsigázva, a czélpont előtt ne csüggedjen. De ha más valaki dicsőítette hozzá (= Hésiodoshoz) hasonlóan az erényt, fogadjuk el az ő igéit is, a melyek ugyanoda czéloznak. Már pedig, miként egy, a költő szellemében kitűnően jártas embertől

2 hallottam : Homérosnak egész költészete az erény dicsérete s nála minden erre irányul, kivéve a járulékos részeket, még ama versekben is, a melyeket a kephallének fejedelméről szerzett, mikor ez (= Odysseus) a hajótörésből meztelenen megmenekül. Ügy adja elő (Odyss. VI.) a költő, hogy elsőben a királyleány (= Nausikaa) félelemmel vegyes tiszteletet érzett, mikor egymaga került Odysseus szeme elé, — dehogy érzett volna láttára megszégyenülést [a lányka], pedig meztelen volt (Odysseus), persze mivel a hőst erénynyel, nem ruhával ékesnek festette a költő; majd a phaeákok előtt is oly értékűnek tiint fel, hogy ezek felhagytak a dőzsölő élettel,

3 melyben nyakig voltak, bámulva-bámulták őt s utánozták mindnyájan s egyikök sem vágyott ama körülmények közt egyébre, mint hogy bár Odysseus lehetne, akár hajótörésből való szabadulás árán is ! Eme verseiben — úgymond a költő szellemének említettem értelme1 Megint esak emlékezetből idézi Hésiodosnak Erga kai liémerai 287. s köv. sorait, a melyeket a régibb írók is (Platón, Xenophón stb.) annyiszor idéztek. 3 Valószínűleg konstantinápolyi tanítójától, Libaniostól. 3 Homéros még nem festi tétlen dőzsölőknek a phaeákokat, de már a kyklíkosok igen ; úgy látszik, ezeket követte Horatius (Epist. I., 2.), mikor szájokba adta : nos numerus sumus et fruges consumere nati.