Dr. Zoltvány Irén: A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola évkönyve az 1910-1911-iki tanévre

út a rossz cselekedetek felé.

1 Azért, a mennyire csak lehetséges, mindenkép óvakodjunk attól, hogy a nyelv édessége képében észrevétlenül valami rosszat be ne ereszszünk a lelkünkbe, miként azok, a kik a mézzel mérget vesznek magokba. Ne helyeseljük tehát a költőket, mikor szidalmaznak vagy gúnyolnak másokat, se mikor a szeretkezőket vagy részegeseket rajzolják, se mikor a boldogságot a dús asztal és szabados nóták szerint értékelik. Legkevésbbé vessünk azonban ügyet rájok akkor, ha az istenekről értekeznek, különösen ha többes számban s egymásközt való viszálykodásukban mutogatják őket; hisz testvér a testvér ellen lázong nálok s a gyermekek szüleikkel viselnek engesztelhetetlen háborút. Már aztán a házasságtörést s a bujálkodás!

2 nemcsak, a többiben, hanem főkép abban, a kit ők vezérlő s valamennyi közt legfőbb istenölmek hínak, t. i. Zeusban, csak hagyjuk a színészekre.

3 Ugyanazt lehet mondani a történetírókról is, főkép midőn a hallgatók (vagy olvasók) lelkének megigézésére készítik műveiket. Ne utánozzuk a szónokok abbeli művészetét se, a melyet füllentés módján 4 alkalmaznak. Hisz sem a törvényszék előtt, sem más ügyeinkben nem használ a hazugság nékünk, a kik az igaz és egyenes életutat választottuk s a kiknek a pörösködést tiltja törvényünk. Azért csak azt fogadjuk magunkba, a miben ők akár az erényt dicsérik, akár a bűnt ostorozzák. Valamint ugyanis az emberek a virágokról semmit sem élveznek a szagon és színen kívül, míg a méhek mézet is gyűjtenek rólok: úgy nyilik alkalmuk azoknak, a kik nem csupán az édest és kellemest hajszolják azokban a könyvekben, hasznot is meríteni lelkök javára.

5 Csakugyan egészen a méhek módjára kell ama könyveket használnunk. Ezek sem szállnak egyformán minden virágra, sem el nem hordják mindenestül azokat, a melyekre rárepültek, hanem csupán anynyit visznek el belőlök, a mennyi művökhöz szükséges, a többit meg ott hagyják: úgy mi is, ha van eszünk, csak azt fogadjuk be, a mi nekünk való s rokon az örök igazsággal, a többit pedig mellőzzük ; valamint, továbbá, ha rózsaligetben virágot szakítunk, a tövist kerüljük : úgy ama müvekben is, a mi hasznos, ragadjuk meg, — kerüljük, a mi ártalmas.

6 Szóval már eleve meg kell rostálni tanulmányainkat s végső czélunkhoz alkalmazni, vagyis a dór mondás szerint a követ a mérőónhoz kell idomítani (v. a csapózsinór szerint kell megmunkálni). 1 Itt és a következőkben minden gondolat Plutarkhos említett értekezéséből való. 2 Itt a teljes kiadásokban olyan dolog van még közbeszúrva, a melyről folytatólag azt mondja a szentatya, hogy arczpirító volna akkor is. ha állatokról hallanók. 3 Megvetett foglalkozás volt a keresztények előtt. 4 V. ö. Cicerónál (De oratore II, 59.) : causam mendaciunculis adspergere. 5 A hasonlat közkeletű az ókori irodalomban, 1. Bach jegyz. 19. 1. 6 Egyházi íróinknál is, Pázmánytól kezdve, gyakori kép.